Evangélikus Népiskola, 1926
1926 / 7-8. szám - Hamar Gyula: Kapi Gyula
99 Tapasztalatok, megfigyelések és kísérletek általánosságban bizonyítják, hogy az ember öröklött diszpozícióinak alakulására szinte döntőleg hat a származáson kívül a környezet, a nevelés, az iskola. Kapi Gyulára vonatkoztatva e tételt, korántsem mellékes, hogy evangélikus tanítói családból származott s hogy a soproni evang. líceumban nevelkedett. — Kapi Gyula 1850. január 27-én született Lajos- komárom községben, Veszprém megyében. Atyja evang. tanító volt. Szülei korán haltak meg s az árva fiú neveltetéséről az idősebb testvérek és a rokonok gondoskodtak, kik 1861-ben a soproni líceumba íratták be, ahol a tanárok közül különösen Pálfy József, a soproni evang. tanítóképző-intézet egyik alapítója és első igazgatója, ismerte fel az árva fiúnak kiváló egyéni kvalitásait. Az a vallásos és hazafias szellem, mely a soproni evang, líceumban, illetőleg ez intézet tanárainak nevelői működésében minden időben uralkodott, s Pálfy József egyénisége tagadhatatlanúl döntő hatású volt Kapi Gyula jellemének helyes irányú fejlődésére. Kapi Gyula az evangélikus tanári pályát óhajtotta s midőn 1869- ben a soproni evang. tanítóképző-intézetben segédtanárra volt szükség (a dunántúli evang. egyházkerületnek 1869. évi június 23-án kelt iskolai nagybízottmányi jegyzőkönyve szerint), „képezdei segédtanítónak Kapi Gyula néptanító-jelölt és érettségi vizsgát tett ifjú választatott meg 200 frt évi fizetéssel és szabad lakással“. Az 1869/70. iskolai évtől kezdve tehát a soproni evang. tanítóképző-intézet tanárai között találjuk Kapi Gyulát. Atyai pártfogója, Pálfy József, 1869. július 4. óta, sajnos, már nem volt az élők sorában s helyébe Király József, a polihisztor, került igazgatónak. Tanári működésének első évében a magyar nyelvet és irodalmat tanította Kapi Gyula az I. és II, évfolyamban, a zeneszerkesztést a II-ban s a zongorajátékot. Midőn 1869. december havában ,,Ifjúsági Zenetársaság“ néven egy új önképző-egyesület alakúit a líceumi és tanítóképző-intézeti ifjúság között, mely hetenként a tanítóképző-intézetben gyűlt egybe, Kapi Gyula nem csupán az új önképző-kör jegyzőjeként szerepelt, hanem mint buzgó előadója és komponáló tagja és 1870-ben mint társelnöke is. 1870. nyarán a népoktatási intézetek tanulmányozása végett két hónapig Németországban utazgatott, az 1870/71. iskolai évtől kezdve pedig 300 frt fizetéssel előléptették helyettes tanárnak és 200 frt-nyí segélyt biztosítottak részére, ha tanulmányainak folytatása végett külföldre utazik. Az 1871/72. iskolai évtől kezdve — csekély megszakítással — 1897-ig tanár-elnöke volt Kapi a soproni evang. tanítóképző-intézet önképző-körének, a Pálfí-körnek, melynek tagjai 1907-ben alapítványt helyeztek el Kapi néven; ugyancsak az ő nevéről nevezte el magát 1924-ben az intézet ifjúsági belmísszíó-egyesülete is, — Mikor a ,(Néptanítók Lapja“ 1875. évfolyamának 10. számában felvetették a tanítóképző-intézeti önképző-körök reformálásának avagy megszüntetésének eszméjét, Kapi Gyula is megírta arra vonatkozó véleményét. Igen helyes okfejtéssel megállapította, hogy az akkori önképző-körök „aratni akarnak ott, hol még csak vetni kellene“. Megjelöli a helyes irányt, melybe a tanítóképző-intézeti önképző-körök működése tere-
