Evangélikus Népiskola, 1925

1925 / 7-8. szám - dr. Steiger Imre: W. Rein paedagogiai rendszere

120

bennünket, az a tudomány, amely életünknek értékét és értelmét kutatja. Az ethika kiemel bennünket a többi teremtmény sorából, mivel az ember lényegének súlypontja a tudatos akarat és nem a természet törvényszerűségétől való függés. Az ethika elmélkedése szerint az autonómia hatalmával rendelkezünk és önállóan, saját erőnkből irányíthatjuk belső életünket, mely csak a tökéletesedés felé vezethet,1) Kant ethikájára támaszkodva, kiemeli Rein, hogy törekvéseinkben csak az érzület, mely tisztán a jóért a jóra ösztönöz, legyen erkölcsi értékelésünk mértéke. Tehát minden hasznossági és önző szempont mellőzésével tisztán a kötelesség tudata és lelkiismeretünk irányítsa tetteinket.'2) Ez a méltóságteljes és magasztos felfogás, amely a szeretet elvétől vezéreltetve, az igaz kereszténység talajából fakadt, eleve kizár Rein szerint minden eudámonismust és utilitarismust.3) Herbart erre építve, az erkölcsi értékitéletek és az akarat beható vizsgálata alapján cselekvésünk szabályozására megállapítja az erkölcsi ideákról szóló elmélet ét.4) Rein ugyancsak a lelkiismeret megnyilvánulásában látja — az u. n. értékítéletekben5) vagy törzsitéletekben (Stammurteile),6) melyeknek sajátos jellemvonása a belső szükségszerűség és változatlanság — minden igaz erkölcs alapját. Ezekből, mint elemekből emelkednek ki a morális mintafogalmak vagy erkölcsi ideák,7) mint az akarat viszonylatain nyugvó legmagasabb követelmények. Mesteréhez, Herbarthoz híven, Rein is az absolut ethikára alapozza rendszerét. Ugyanazon absolut ethika ez, amelyet — mint említettük — Kantnál is megtaláljuk és amelyet úgy fejez ki, hogy az akarat autonómiája az erkölcsi törvény egyetlen elve. Ez pedig független a természet mechanismu- sától, minthogy az erkölcsi eszmék függetlenek minden kizárólag anthropologiaitól ,,az emberi természettől és a körülményektől, amelyekbe helyezkedtek“, A jó, szép és igaz eszméje képezi azokat az értékfogalmakat, amelyek szolgálatába kell, hogy cselekvéseinket állítsuk. Ezek az eszmék pedig függetlenek a léttől. És sohasem érezzük magunkat szabadabban, mint midőn ezen eszmék szolgálatába szegődünk. ,,Az akarat, mondja Riehl (,,Bev. a jelenkor philosophiá- jába“, 156. old., ford. Bánoczi József), nem indul ki a szabadságból. .,, hanem hozzá elvezet.“ Ezen eszmék, illetőleg értékfogalmak időbeli megvalósulásai egy-egy korszak erkölcsi felfogása, aesthetikai felfogása és kultúrája, de tulajdonképpen a végtelenségbe mutatnak, Kant ethikája így a modern értékelmélet alapját képezi: Ami igaz, jó és szép, az örökké az marad és az erkölcsiség csupán annak a követése, amit jónak felismertünk, bármely hatással van egyéni sorsunkra nézve. Rein is hasonlóképpen nemcsak az eudámonismust és utilitarismust, mint fentebb láttuk, hanem az evolutionismust is elutasítja,8) * III.

1) I. 102. 115. és 60.; Päd. u. Dig. 16. 17. : V. ö. Rein: Grundriss der Ethik.

III. Aufl. 1910.; — 2) I. 115.; — 3) I. 105-108. és 108-112.; Päd u. Did. 15.; Päd. im Grundriss 65.; Grundriss der Ethik 47. és 55.; — 4) I. 117.; — 5) I. 118—126.; — Päd. u. Did. 16.; — Grundriss der Ethik 78.; — 6) I. 123.; — Grundriss der Ethik 92.; — T) I 126. és köv. lapjai; — Päd. u. Did. 27. és köv. lapjai Päd. im Grundriss 67.; — Grundriss der Ethik 113—369.; — e) I. 102—105.; — Päd. u. Did. 27.; — Päd. im Grundriss 70 ;