Evangélikus Népiskola, 1925

1925 / 7-8. szám - dr. Steiger Imre: W. Rein paedagogiai rendszere

121

mert ez a társadalom változó ethosának történeti feltételezettségé- vel nem nyújthat biztos alapot sem az ethikának, sem a paedagogia céljának a kijelölésére. — Ezek után világos, hogy milyen irányban kell a nevelés célját megkeresnünk. Ahogyan az erkölcsiség a személyiségben valósul meg,1) úgy a paedagogiai eljárás célja oly egyének nevelése, akik ily értelemben személyiségek és a paedagogia így megalkotja a személyiség mintaképét, A tervszerű behatásnak a feladata most már, hogy az embert odáig juttassa, hogy akaratát a legmagasabb ethíkai követelményeknek megfelelően irányítsa, összes cselekedeteit a megismert feltétlen értékű normáknak önként alárendelje és ezzel cselekedeteinek teljes szabadságát biztosítsa.2) De az erős, erkölcsös jellem eme képe ideál marad, melyet a nevelő soha a maga teljességében el nem érhet, de amelyet viszont soha szem elől tévesztenie nem szabad, ha nehéz hivatása számára erőt és lelkesedést akar nyerni, így minden nevelő tevékenység végcélja: a személyiség ideálja, a jellemes személyiségvalláserkölcsi a 1 a- p o n.3) Rein szerint tehát a paedagogia célját a három értéktudomány közül, amelyek az igaz, jó és szép eszméjének felelnek meg (logika, ethika, aesthétika), az e t h i k a adja meg.

B)

Rein nevelési elméletének teleológiai, tehát a nevelés célját tárgyaló fejezete után, áttér arra a kérdésre, hogyan valósítandók meg az ethikában megállapított ideák? Erre a paedagogia második alap- tudománya: a psychologia felel, amely megvizsgálja a nevelő munkája és a növendék között fennálló viszonyt és utal a nevelés lehetőségére4) és eszközeire.

Rein gondolatmenete röviden így foglalható össze: Az a meggyőződés, hogy az ethikában megállapított nevelési cél elérhető, figyelmünket a nevelés hatalmára, akadályaira és határaira irányítja. Problémánk tehát a következő: mi tulajdonítható az ember nevelése és mívelése folyamán saját természetének és mi a művészetnek, mennyi az átöröklődésnek és mennyi a szerzeménynek, mi belőle szükségképi és mi nem az, mennyi tulajdonítható az önálló fejlődésnek és mennyi a külső befolyásnak?

Minthogy Plató óta egészen a mai napig kimondották, hogy valamely nép sorsa alapjában az ifjúság nevelésétől függ, elismerték és dicsőitették, bár nem mindig egyforma hangsúllyal a nevelés hatalmát. De a magasszárnyalású várakozások mellett nem némultak el soha teljesen a skeptikusok sem, hivatkozva a tapasztalatra és a mindennapi életre/5)

A növendék veleszületett természetében találjuk meg a nevelés határait. Leghathatósabb a nevelő és mívelő befolyás az átlagos, közepes tehetségű növendéknél; itt van tehát a nevelésnek legtöbb

x) I. 138 Päd. irn Grundriss 68. ; — 2) I. 44. ; — s) I. 160.; — Päd. u. Did. 14. és 50 ; — — 6) I. 167., 170 ; Päd im Grundriss 7 , 8.

1B6, 157.: — Päd. u. Die. 43 és 4) I. 63.; Päd. im Grundriss 71.;