Evangélikus Népiskola, 1925

1925 / 7-8. szám - dr. Steiger Imre: W. Rein paedagogiai rendszere

119

állami, végre a 19. század óta a polgári mívelődési ideál.1) Az első kettő bizonyos osztályérdekek, az utóbbi tisztán a humanum szolgálatában áll. Mivel pedig a szabad, humánus fejlődésnek különböző útjai lehetnek, megkülönböztetjük ismét a görög-humanisztikus (a 19. század első felében), a realisztikus-természettudományi (a

19. század második felében), az aesthetikai (a 19. század és a

20. század elején) és a morális mivelődési ideált. — A történeti tények megfigyelése alapján Rein levonja tanulságait. Miután a korok változó véleményei ugyanis nem mutathatják meg az utat, minden relativitástól ment és minden subjektivismust kizáró teljes értékű nevelési célra kell törekednünk, amely minden idők fölé helyezkedik.') Ezért élesen megkülönböztetendő e két fogalom3): nevelés és mívelés, nevelési ideál és mívelődési ideál (Erziehung und Bildung, Erziehungsideal und Bildungsideal). ,,Nevelés alatt értjük általánosságban az egyénre fejlődése korszakában azon célból gyakorolt behatást, hogy jelleme és egyénisége belsőleg átalakuljon. A műveltség ellenben olyan fogalom, amely a testre és szellemre, érzékekre és elmére, egyesre és társadalomra és a művelésnek okára és hatására egyaránt vonatkozható“ (Pád. u. Did. 10 old.). És más helyen: ,»Meggondolandó továbbá, hogy a nevelés a népnek összes tagjaira kiterjed, a műveltségig ellenben annak csak kis része jut el. így tehát a nevelésben hasonlítlanul több rejlik, ami egyformán a nép minden fiáé: ez az erkölcsi derekasság —, míg a műveltség fogalmában mindig van valami keletkező, folyamatban lévő, valami viszonylagos és külsöszerü“ (U. o. 11). A moralitás megvalósítására szándékosan ható „nevelés“ előnyben részesítendő, ennélfogva a ,,mívelés“-sel szemben s így a nevelés célja is a mívelési cél fölé helyezendő. Az utóbbi ugyanis az idők változó szellemében, irányzatában, áramlataiban és a kultúrkorszakak változó érdekeiben gyökeredzik; az előbbi absolut, időtlen és az emberi élet örök értékeire irányuló. Mindezek a nevelési célt kutató, alapvető munkálatokból származó ismeretek, megmutatják végre a helyes utat.

Mindenekelőtt a cél egysége az első követelmény, arra a belőle levezetendő, egységes tervre való tekintettel, amely a megvalósítására szolgáló eszközöket kiszemeli.1) A nevelő munkája az egyes, külön-kíilön célt tételező tevékenységek sokaságát rejti magában. A különböző törekvések egységét és kölcsönös, valamint a legfőbb célhoz való vonatkozását csak ilyen kimagasló gondolat biztosíthatja,5) amely annyi vonzó erővel bir, hogy az egyes részek alárendelvén magukat, szükségképen szerinte igazodnak. De sem a nevelés tapasztalati fogalmából, sem pedig a paedagogia történetének fejlődéséből nem nyerjük ezt az uralkodó, kimagasló eszmét, mivel utóbbi legfeljebb a különböző, folytonosan változó és relatív mívelődési ideálokra utal és nem általános érvényű, absolut célra. Rein szerint így egyedül az ethíka vagy praktikus philosophia irányíthat

b I 92. Päd. und Did. 12.; — *) I. 101. és 62.; Päd. u. Did. 14, 15. Päd. im Grundriss. 70.; — s) I. 89.; Päd. u. Did. 9, 10.; — *) Päd. im Grundriss 68. és 64. ; — »)!• 101.;