Evangélikus Népiskola, 1925

1925 / 7-8. szám - Krug Lajos: A közösség gondolata az iskolában

116 ne vezessen félre senkit sem, mert éppen akkor pihen a szellem és lehet, hogy a pihenés perceiben születnek meg az agynak valamely rejtett rekeszében a legértékesebb ideák és tervek. Azért mondhat­nék teremtő szünetnek is. Hogy a benső ösztön parancsának nem mindenkor engedelmes­kedhetünk, azt az ifjúság maga is hamarosan belátja. A sok kor­látozás, mely éppen abból folyik, hogy más csoportokra is kell te­kintettel lenni (pl. a torna- vagy zeneteremben több egy csoportnál egy időben nem lehet), a sokféle kurzus, melyekben különféle cso­portok tagjai is résztvesznek: az alkalmazkodás és akaratalárendelés szükséges voltának belátására kényszeríti a gyermekeket. A test és szellem szét nem bontható, mert a kettő szétválaszt- hatatlan egység. Ha a múltnak nevelőmunkáját nézzük, azt látjuk, hogy a fősúlyt a szellemre fektette. Ezen egyoldalúságból csak újab­ban kezd kibontakozni, de megint nem helyes irányban. A közösség iskolája a két terrénum szétválasztását kiélezte. Az ember egy­ségét a nevelőmunkában is ki akarja domborítani. Átszelle­mült testérzékre törekszik. A testnek örvend és a test­nek szellemi kifejezőjeként a táncot választja. Látni kell azt és személyesen tapasztalni, hogy milyen nagy nevelő hatása van annak a közösség iskolájában! A Gemeinschaftsschule igazi népiskola. Az eddig annak nevezett iskola nevét meghazudtolja. Az az ember, akit az úgyneve­zett népiskola eddig eszményképül szemünk elé állított, az sohasem volt igazán a nép fia, hanem valaki, aki ebből a rétegből származott ugyan, de azon túlnőtt. Mert a gyermek sohasem ismerhette meg a gyárimunkást, a mosónőt, a parasztot a maga néze­teivel, örömével, bánatával és nem ismerhette meg azért, mert a példát mindig a műveit emberről vették. Hogy a gyermek szívére miként hat ez, azzal a legtöbb nevelő nem is törődött, mert nem gondolkodott felette. Ennek pedig az lett a következménye, hogy a nevelő munka eltávolodott az élettől. A behatások egyszerűen lesiklanak és nem hatolhatnak a gyermekiélek mélységeibe. A nép pedig egy olyan életalakulatnak ideálját látja benne, amelynek alapja nincs, mert nem ered magából a népből. Minél kevesebb kézzel végzett munka, — úgy gondolják — annál jobb. A fejmunkásnak tiszta, fehér keze a cél. Mivel ezt a célt azonban csak kevesen érhetik el, a többségben állandó elégedetlenség kap lábra és kifejlődnek azok a ressentiment-emberek, akik elvi gyűlöletből gondolnak a társadalmi rendre és ezzel megmérgezik egész életüket. A közösség iskolái igazi népiskolák kivánnak len­ni. A nép élete, Ínsége, öröme, konfliktusai és ezek megoldásának lehetőségei állanak az érdeklődés központjában. Ez hat az ifjúságra. Az a fiú, aki ezen iskolából kikerül, az benne áll szilárdan mind a két lábával a világban és nem kénytelen előbb leszállni a magas szférákból a komoly élet porondjára. A fiúk és leányok a valóság iránt nagy érzékkel bírnak és jókora adag életderekasságot és érdek-

Next

/
Thumbnails
Contents