Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 7-8. szám - Krug Lajos: A közösség gondolata az iskolában
117 lödést visznek magukkal az iskolából. Hogy ez így van, amellett tanúskodik egy nagy nyomdavállalat főnökének nyilatkozata is: ,.Milyen csodálatos gyermekek ezek a maguk növendékei! Ha más iskolából jönnek tanulók a nyomda megtekintésére, hát végig sietnek, ide-oda kukkantanak és azzal végeztek. De a maguk növendékei alaposan megvizsgálnak mindent és az ember nem győz eleget válaszolni kérdéseikre." A közösség gondolatát átültették a középiskolákba is. Úttörő e. téren Lichtwark iskolája. Csakhogy ennek sok nehézséggel kellett megküzdenie. Az érettségi szinte áthághatatlan korlátot emelt a régi rendszer és a keletkezőfélben lévő új iskola közé és mégis azok a tanulók, akik ez utóbbi iskolákban nevelődtek, az érettségit fényesebb sikerrel tették le, mint az összes többi hamburgi abi- turensek. És itt nem a berlini szisztémát követték, mely csak a tehetségeseket tanítja külön iskolákban, hanem tehetségre való tekintet nélkül az átlagot vették alapul. Az iskola eddig a fiatal generációval szemben mint hatalom lépett fel, amely egy bizonyos distánciát tartott fenn növendék és iskola közt és ez a distáncia sokszor ellenségeskedéssé fajult. Ezt a közösség iskolája elveti. Az iskola azon van, hogy valóban az ifjúság háza legyen és az életnek egy kellemes tartózkodási helyévé alakuljon. Ebben a házban azonban a szülőknek épúgy van helyük, mint a tanítónak is. El is jönnek, — elhozzák szerszámaikat és segítenek úgy és ott, ahol csak tudnak. Ritkán észlelhető együttmunkálkodása ez az ifjúságnak, szülőknek és tanítóknak! Amint a tanulót rászoktatják, hogy először ő segítsen önmagán, hasonlóképen arra törekszik az egész osztály is. Nem vár tehetetlenül a hatóság anyagi támogatására sem. Előadást rendeznek, hogy pénzt szerezzenek. A javításokat ők végzik; így tanulják meg a tárgyak kímélését is. Ha szekrényre van szükség, lehetőleg ők maguk csinálják. Anyák önként vállalkoznak egyes kurzusok vezetésére és ők tanítják a leányokat varrni, kötni és egyéb kézügyességekre. A szülői értekezletek mutatják leginkább, mily positiv érdeklődést tanúsítanak a szülők az iskola munkája iránt. Hogy mily szivesen járnak a gyermekek ezekbe az iskolákba, arról csak az győződhetik meg, aki látja. Itt az iskolától való féle- 1 e m nem létezik többé, itt az élet uralkodik, itt aktivitás észlelhető lépten-nyomon, — itt napsugár mosolyog, itt öröm tanyáz. Vannak azonban ennek a keletkező iskolatípusnak árnyoldalai is, azért általános bevezetése nem is tanácsos. Egyik nagy baja többek közt az, hogy szinte lehetetlen magas igényeket támaszt a tanítósággal szemben. Egy átlagtanító nem rendelkezhetik mind azon kellékek felett, amelyek itt alapfeltételei a sikernek. A könyvekből szerzett ismertek itt nem elegendők. A tanítókollegiumok azért önként képezték ki magukat és kiegészítődnek ismét önkéntes jelentkezőkkel a tanítóság más köreiből.