Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 7-8. szám - Koller István: Bőhm Károly philosophiája és paedagogiája
105 ban is szeretet, boldogság, nyugalom, megelégedettség. Az öntudat a legfőbb jót tevékenysége számára célul tűzi ki. A legfőbb jó a szeretet, tehát a szeretet így az akarat szabadságát követeli. A legfőbb szeretet csak ott lehetséges, hol mindent alkotásunknak tekintünk, melynek megakadása a mi megakadásunk; fejlődése a mi fejlődésünk. A szeretet ezért az egyéniségek kölcsönös egymásba mélyedése. A szerető lények egymásba fonódása valóság. A szeretett tárgy elveszítése ezért valóságos kitépése szívünkből. Valamely indulatban az ellenkező indulat is benne van és ez a vágy és akarat csirája. A vágy annál gyengébb, minél erősebb az indulat. A remény annál csekélyebb, minél erősebb az aggodalom. Az aggodalomban azonban benne van a remény csirája. A vágyból akarás lesz, ha a végrehajtó mozdulatokat célszerűen irányítom. Akarata csak az embernek van. Szeretet az öntét teljes megelégedése, az akarat ennek állítása és igénylése. Az öntét előtt tehát két cél lebeg: szabadság és szeretet. Hogy a pótlékokat elnyerhessük, szükséges, hogy a gazdasági viszonyok úgy alakuljanak, hogy az egyes ember az ösztönök szükséges pótlékát munkával ugyan, de biztosan megszerezhesse. A szeretet, a kereszténység legfőbb parancsa, tehát csak okszerűen szabályozott gazdasági viszonyok mellett teljesíthető. A szeretetet nem lehet a szegények és nyomorultak részéről, kik reá képtelenek, sürgetni. A III. kötet az értéktan vagy axiologia. Böhm szerint értékelés csak akkor lehetséges, ha van valami, ami absolute értékes s ez mindenkire nézve ő maga. Minden erőkifejtés tetszik, erőtlenség visszatetszik. Az idegen functió tetszik, ha az enyimmel egyenlő vagy ezt felülmúlja. Nem minden erős mozzanat értékes, mert az érték gyökere a qualitásban van. Annyi mértékünk lesz a tárgy megbecslésére, ahány fokon állhat fejlődésileg a mérkőző alany. Az első élv. A második a hasznosság, ami már értelmi munka. A harmadik azon belátás, hogy a szellem a legmagasabb méltóság, a nemesség a legmegtisztelőbb predikátum. Itt az Én független és szabad. Nemes csak az intelligentia. Az emberi cselekvés értékét azért világfelfogása határozza meg. A tárgyba az alkotó viszi az értékességet. Az ö n é r t é k azon érték, melyet az öntudatos intelligentiával állapítunk meg s amely pusztán természetes minősége alapján illeti meg a tárgyat. Önmagában értékes csak két tekintetben lehet a dolog: a logikai tartalma és aesthetikai alakja tekintetében. Az érdekeletlen tetszés a jó, szép és igaz is lélektani hiányra mutatnak, de nem azonosak a kellemessel és hasznossal. Nem az élvezet tetszik, hanem a tárgy minősége. Az önérték csak logikai, morális vagy aesthetikai lehet. Közös vonás, hogy az, amit mi értékelünk, a jelentés. Az igazság: az én jelentős tartalmának kialakulását helybenhagyja; az akarat a tudatba felszállott képek jelentését a külső érzéki síkba projiciálja: a cselekedetben. A legértékesebb jelentés a legértékesebb projectióval (a legszabadabb önelhatározással) adja a legnemesebb cselekedetet. Az önérték fajai
