Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 7-8. szám - Koller István: Bőhm Károly philosophiája és paedagogiája
106 kötelezők: a szépet, a jót, az igazat megvalósítani kötelességünk, A végleges mérték, amely kötelez: az ideál. Böhm értéktanát tanítványai fejlesztették tovább. így Bartók György szegedi és T a n k ó Béla debreceni egyet, tanár. Böhm tanítványai írták azt a három kötetes munkát is, melyet K a j 1 o s (Keller) Imre szerkesztésével a besztercebányai Madách-társaság adott ki: „Böhm Károly élete és munkássága“ címen, melynek I. k. Böhm életéről szól, II. k.: tanát tárgyalja Konya, Bartók, Endreffy János, Gáncs Aladár, Varga Béla, Ravasz László tollából; a III. kötete pedig Böhm-tanulmányokat hoz. Böhm értéktanára, mondja Paul er Ákos, jelenleg budapesti egyet, tanár: „A szellem nem minden körülmények között értékes . . . nem a végső értékmérő. Ezt abban kell látnunk, aminek szolgálatába teszi a szellemet is értékessé s ez az i g a z s á g.“ Pauler Böhm mellett kétségkívül legmélyebb gondolkodónk; „Bevezetés a philosophiábk“ című főművéről a német „Kant-Studien“ című folyóirat is megemlékezett s műve a berlini Gruyter cégnél németül is fog megjelenni. E sorok írója büszke arra, hogy Pauler hallgatója és így tanítványa lehetett. Egyéni szempont, tág látkör, mélység és a világosság ritka adománya jellenzi őt. Jól mondja róla Nagy József, a pécsi egyetem philosophia tanára: „Nála szerencsésen egyesül az ingenium philosophicum és a donum didactum.“ 1912—1914-ben Böhm utódja volt Pauler a kolozsvári egyetemen. Böhm tanítványai között Bartók rendezte az „Ember és világa" IV. kötetét: a logikai érték tanát. Lássuk ezt röviden: A képet csak világos és határozott jelentésében érthetjük meg. A megismerés ennélfogva csak a tökéletes fogalmakban mehet végbe. Minden dolognak ezen logikai tökéletessége szolgál alapul az értékelésre. Csak az Én önértékes tulajdonságai teszik értékessé az igaz, szép és jó fázisait. Az érték csak abban rejlhet, ami minden dolog minden céltól független kiválósága, cosmicus jelentősége. Ezt a vonást Böhm „belső formának“ nevezi; alapját: értelmi alaknak. Hogy az Én a reális tárgyakat elem, szerkezet, vegyület, növény, állat, ember typusaival fogja fel, a dolgokat ennek látja — végső tény ismeret — elméletileg. Empirice le nem vezethető. Az értelmi alkatot ezért intuitió által ragadjuk meg. A tárgyaknak az érték szerint minőségi rangfokozatuk van. Az elem a legalsó a rangfokozatban. Az összetétel binomokkal kezdődik s az élet tüneményeivel végződik. A legmagasabb fokon a legértelmesebb állatok állanak. Az emberi functiók körül az értelem, az öntudatos gondolat értékes. Az ebben levő ideális mag kifejlése adja az egyéni jellemet. Új fok a képzel e m. Kezdete a tárgyasítás actusa. Amíg az állat csak látási és ízadatokat észlel, az ember tárgyat lát. A rendezett kép psych ologiai fogalom, amelytől különböző a logikai fogalom. Önértéke csak az embernek van, aki az értékéről tud. A való ember önértéke a jellemben rejlik; ez különíti el mástól.
