Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 7-8. szám - Koller István: Bőhm Károly philosophiája és paedagogiája
102 tudatban fellép egy kép; az alany azonosságából átmegy a cselekvésbe: ami volt, az nincs; ami nem volt, az van. Állandóság az ismeret feltételét képező alanyi functió, A változás nem vonatkozhat a valóságra, mert értelme csak az ismereti processusra van és a benne foglalt átmenet ismereti tárgy nem lehet. A változás szemlé- letileg egyedüli ismeretes alakja a mozgás. A mozgás értelmi nehézsége, hogy nem értjük meg a vele járó helyváltoztatást, a belső cselekvés átmenését mozgásba. A lefolyásnál találjuk a szemléleti nehézséget. A tárgy a tér és idő ugyanazon pontján legyen is, meg mozogjon is. A térbeli mozgás azonban nem tény, hanem egy ténynek alanyi magyarázata; az oktörvény alkalmazása a térbeli s időbeli viszonyok változásaira. A mozgásra vonatkozó fenti megjegyzésre nézve már a görög Zenon mondja: mozgás nincs, mert a mozgó test mindig pályája valamely pontján van. Látjuk egyébként Zénónál a logikai törvényszerűséget is, mert ezen említett okoskodással vallja már, hogy nem létezhetik s nem lehetséges az, amitől ugyanazt állítani és tagadni is lehet. Ez már az ellenmondás elvének csirája. Ámde folytassuk! A cselekvés azonos az önfentartással. Világképünk oki viszonyban levő két tényezőjét (alany, tárgy) értelmünk cselekvőnek, szemléletünk térben és időben képzeli. A világ képe a változásban levő állandó, lényeg vagy substantia. A lényeg nem észlelhetetlen létező szemben a tüneménnyel, hanem ismerési forma, melyet az egyedül gondolható valóság értelmünktől nyert. A tünemény a valóság, a lényeg a valóságnak csak oly jelzője, melyet az alany szemlélő munkája által nyert. Pauler szerint ami a változásban változik, az felette áll minden változásnak. Az egyes ember születik, fejlődik, visszafejlődik, azonban mindig az a Péter vagy Pál, aki változik. Az ólomban minden változik, de változatlan az a mód, amellyel a ráhatásokra hat. A változatlan: a forma; a változó: materia. Folytatva tárgyunkat, a lényeget — mondja Böhm — anyagnak, erőnek, majd szellemnek mondták. Anyag és erő egyforma nem lehet. Az anyag az erőből nem származhat, mert a cselekvéstől nem vezet út a kiterjedéshez. Anyag és erő tehát nem reális kategóriák. A lényeg éppen azért szellemiség, még pedig a functió alakjában. A szellem csak az ő functióiban juthat tudomásunkra, A valóság az ö n t é t, mely minden functióban magát fejti ki; kihelyezi magát. A cél az öntét részjelentései közti vonatkozás. A világ célszerűségének oka az alanyban rejlik. Célszerű az alanyra, mert az ő vetülete. A modern gondolkodás is vallja ezt, de másként fejezi ki magát. Célszerűnek fogjuk fel a világot, mert szervezetünk alkalmazkodott hozzá. Összefoglalva Böhm ,,Az ember és világa“ I. kötetét, láttuk, hogy szerinte a philosophia a valóság magyarázata. A valóság a nemtudatos kényszerűséggel kihelyezett képek. Az azt megszerkesztő tényezők: a functiók. Cselekvéstől függ minden világkép alkotása s egyetemes törvényétől: az oktörvénytől. Ezek alap-
