Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 7-8. szám - Koller István: Bőhm Károly philosophiája és paedagogiája
103 ján végzi tevékenységét a térben és időben rendező szemléleti functio: a létezési mechanismus. De az ismerés az alanytól logikai feltételeket tesz fel, mint a létezés a szemléleti functiókat. E functiókat az emberi szellemben látjuk meg s így a metaphisikai problémák ismeretelméletiekké változnak. A szemlélet kategóriái: tér, idő; a szellem értelmi kategóriái: cselekvés, változás. Vegyes kategóriák: lényeg, tünemény, anyag, erő, cél. A II. kötet: ,,A szellem élete“ tulajdonképpen általános lélektan. A philosophia feladata az egyedüli ismeretes szellem tartalmának az elemzése. A bölcselet gerince az ö n t é t tartalma és a kielégedés világtörvénye. Az öntét folytonos tevékenység, amelynek eredménye az önmegvalósulás. Az öntét fogalmából folyik a lélek egysége és tehetségeinek sokasága. Nincs külön test és külön lélek, mondja Böhm, de egységes ember testi-lelki tulajdonságokkal. Az öntudatnak csak két képsora van; az egyik jellemzője a kiterjedés és mozgás; a másiké: a tevékenységek jelentése. Böhm tehát ellene van a dualismusnak, mint Riehl és Pauler is. Anyag és emberi szellem csak jelenség. Ez nem materialismus, mert eszerint is a szellemi jelenségek s az élet mechanikusan meg nem magyarázhatók. A vallásos világnézettel ez a felfogás is összeegyeztethető, bár nehezebben, mint a dualismus, ezt bizonyítja Pauler philosophiá- ja, amely a vallás felé evez és Böhm is fontosnak tartotta a vallás- oktatást. A lét végső titkait nem ismerjük. Hogy Böhm tanulmányozása sem vezet vallástalanságba, azt mutatja, hogy kiváló tanítványai mind theológusok. Egyébként a test és lélek külön-külön való felvétele mellett is lehet argumentálni, erre nézve csak Külpe: ,,Einleitung in die Philosophie“ mélyen járó fejtegetéseire, a csillagászattan részéről Flammarionra, továbbá Kornis: ,,A lelki élet“ c. három kötetes művére utalok. Mindkét felfogás egyformán tiszteletreméltó. De folytassuk Böhmöt. Az öntudat változása a szemlélése megakadásában vagy szabad folyásában áll. Az előbbi: kötés, az utóbbi: oldás. Az öntét indokra vár, mely cselekvését megindítja. A physio- logiai functiók az öntudat elé képek alakjában kerülnek: éhség, szomjúság stb. Ezek épp oly tényezők, mint a látás vagy hallás. Ezek az indokok. Az emberi szellem alapténye az alanyra s tárgyra való megválás. Az én és a más az öntét egységéből kilépett mozzanatok. Ezen kilépést nevezzük: kivetitésnek, A vetités szemléleti formája a mozgás. Az öntét tagoltságában van: éltető, mozgató, képező, nemző ösztön. Mindezeknek van functiója. Az öntudat mindegyiket kisérheti. Az érzéki adatok s azok jelentése különböző tevékenységek eredménye, azért kell jelentő ösztönt is felvenni. Az ösztönök minden ingerlésre, kifejlésre törekszenek. Az ösztönök tevékenysége célját a kielégedésben, a sikeres projectióban találja. Az ösztön nyilvánulása az öntudat előtt: a k é p. Puszta kép, amely az öntudatban közvetlenül fellép, pl. éhség. Átvitt kép pl. az ennek megfelelő gyomorállapot. A jelentő ösztön szerkeszti a fogalmakat. Ez nem érzéki adatok átalakulása, pl. a veres színből a szín
