Evangélikus Népiskola, 1925

1925 / 3. szám - Koller István: A modern philosophia és paedagogia állása

természetes fejlődés folyamán. Az ember végeredményben kultúráján val együtt egy láncszeme a fejlődésnek, akárcsak a kő vagy a növény. Ifit a létért való küzdelem törvénye ural mindent. A sok száz pete és sperma közül kettőnek egyesülése folytán születik egy új lény, ahogy más is születhetett volna. A többi természeti lények leöldökötésével táplálkozik s meg sem gondoljuk, mennyi szenvedést okozunk ezáltal ártatlan lényeknek, amelyeknek élni éppen oly joguk van, mint nekünk. Copernicus óta nem tartjuk az embert a Mindenség központjának.*) A sok született közül egyik holtan, másik torzan születik. A cél a szellemi világban van meg. Ez örök értékeket tartalmaz. Szolgálni az igazságot önzetlenül, a jót követni önmagáért s.a szépet alkotni, adja meg lelkűnkben azt a megnyugtató jó érzést, hogy megtettük kötelességünket. S aki vezérelvül fogadja ezt, az nem él hiába.

Az eszmék világa tehát az igazi értékes. Felismerte ezt már Madách is, midőn azt mondja az „Ember Tragédiájában“:

,,Az eszményítés ád művünkbe lelket.“

Nem a külső a fontos (a rang, a társadalmi állás), de az, hogy lelkünket ezen eszmék szolgálatába állítjuk. „Mi haszna volna az embernek, ha elnyerné az egész világot, lelkén pedig kárt vallana?“ Jézus mutatott rá tudatosan lelkünk értékére. A jót követni és cselekedni legjobb belátásunk szerint minden körülmények között, legyen éltünk célja. A szellem területe — a vallás, tudomány, művészet, irodalom — mutatja, hogy az emberiség létének volt és van értelme, ha a távoli jövőben elmúlik is mindez, A művészet is a szerves létezés ép oly fontos hajtása, mint a tudomány vagy az erkölcs. Jól mondja Pauler Ákos: „A művészet az emberiség egyik legkomolyabb ügye, mely az élet, a kultúra teljességéhez tartozik.“ „Igazi művészet és játék . . . kizárják egymást“ (Bevezetés a philosophiába).

Az igaz, a jó és a szép eszméje tehát független a léttől, objektivek, mint maga a kultúra is, amely ezen eszmék műveléséből fakad. Egy más világ a kultúra, amely bár hozzátapad a természethez, -— más törvényeknek engedelmeskedik. A psychikai lét törvényeinek, amely lét a szerves világtól el nem különíthető, s a szerves világ egyetemes törvényeibe kapcsolódik bele, mégis mechanikus felfogásra vissza nem vezethető. „Gondolkodásunk, mondja Riehl, csak. az egység előfeltételéig nyomulhat. Az egység maga transcendens“. Pauler Ákos ezt az egységet szelleminek véli. Riehl positivismusa szerint itt nem felelhetünk. Kétségkívül igaz, hogy Hamlettel szólva, nagyon sok van még az ég és föld alatt, amiről halvány sejtelmünk sincs. Ha nem is Írjuk alá pl. a Spiritismus és a theosophía tanításait s nagyon óvatosak vagyunk az u, n. occult jelenségekkel szemben, mégis: lehetségesek olyan akárcsak természeti törvények is a szerves világban, amelyeket még nem ismerünk; minden jelenség talán mégsem szemfényvesztés.

A „Sein“ és „Sollen“ éles megkülönböztetése tehát a mai philo- sophiai mozgalmak tengelye. Nagy József mondja: „A mi philosophia főirányai“ című kitűnő kis művében: „Az értékek és a szabadság vi*) Természetesen a vallásos ember hozzáteszi: természettudományi szempontból.