Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 6. szám - dr. Steiger Imre: Rein: "Paedagogik in systematischer Darstellung" cimű művének bevezető gondolatai
86 Rein a neveléstudomány fejlődésében három fokozatot különböztet meg: a primitív népek álláspontját, amelyen őseink állottak, mielőtt a római kultúrával és a kereszténységgel érintkezésbe léptek, Ezen a fokon nincs tervszerű nevelés. Ez a sociális assimilatíó foka, amelyen a fiú olyanná lesz mint az apa, a leány mint az anya. Az átmeneti időszakban megkezdődik a reflexió a nevelésről és a törekvés oda irányul, hogy az új generatió a régit túlszárnyalja. (Ratke, Comenius, Franke, Basedow és Jean Paul.)1) A paedagogia tudományos megművelésének fokán — mondja Rein — a nevelést a z ember általános eszményéből dedukálva, elmélkedéseinket rendszerbe szedjük. Pestalozzi előkészítése után Herbart alapítja meg ezt a fokozatot, amelyen a paedagogia önálló tudomány lesz. Her- bartnak ezen fontos fordulópontnál való elhelyezkedéséből magyarázható meg az, hogy miért kell minden mélyebben szántó paedago- giának szerinte tájékozódnia, hozzá viszonyba lépnie és állást foglalnia. A meggyőződés erejével ethikailag és psychologiailag megalapozott általános emberin nyugvó, minden politikai és egyházi kü- lönérdektől ment tudományos nevelési rendszert Herbartnál találunk először.2) Nem csekély azoknak a száma, akik Herbart gondolataira építve, elméletét tovább fejlesztették. Tanítványai és nevesebb pae- dagogiai munkák szerzői: Waitz, Strümpel, Stoy.3) Mélyebben ható befolyást gyakoroltak a tudományos paedagogia kiépítésére Ziller, Dörpfeld és W. Rein, akinek gondolataival mi is foglalkozunk. A Herbarti iskolán kivüP) Kant, Fichte, Schleiermacher, Hegel és Be- neke művelték a philosophiai paedagogiát. Pestalozzi eszméinek geniális továbbfejlesztője Froebel, kinek befolyása mai napig nagy és mélyreható. Jelentősebb munkálatok a protestáns egyház szempontjából Palmer: „Evangelische Paedagogik'1 és róm.-katholikus szempontból Willmann,5) — eredetileg Herbart és Ziller tanítványa, akiktől azonban fejlődése folyamán mindinkább eltávolodott, — „Didaktik als Bildungslehre“ című müve. Eltekintve Herbart hatásától, jogtudósok és költők is foglalkoztak paedagogiai problémákkal. A paedagogiának a közoktatásügy szervezetét tárgyaló részével a jogtudósok“) közül elsősorban L. von Stein az, aki az állam és közoktatásügy közötti viszony helyes kialakulásának problémáját fejtegette. A költők7) közül paedagogiai el- mélkedök: Lessing, Goethe, Schiller és Herder. Mindent összevéve a neveléstudomány úgy a múltban, mint a jelenben gazdag művelésben részesült, úgy, hogy alig magyarázható jelenség, hogy újra és újra felvetik azt a kérdést, tudomány-e egyáltalán a paedagogia?8) Minthogy erre a kérdésre a szaktudósok felelete nagyon elütő, Rein szükségesnek látja e kérdésben való állás- foglalását. Két ellentétből kiindulva eljut a paedagogia positiv tudományos jellegének megállapításához. — Először is sokan a paeda‘) I. 15. - 2) I. 16—18; — *) I. 18, 19; — *) I. 20, 21 ; — ») I. 21, 22. 127 L 23 5 “ 7) L 25; - 8) L 27• Paed- u- Did- 127; — •) I. 32; Paed. u.
