Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 6. szám - Benedek Vince: Gyurátz Ferenc †
83 I GYURÁTZFERENC | Evangélikus egyházunknak, sőt az egész protestantizmusnak egy olyan vezéralakja hunyt el váratlanul Gyurátz Ferencben, f. évi május hó 3-án, akiért a bánat és fájdalom érzete el kell, hogy fogjon e csonkahazában minden igaz protestáns kebelt. Aki egészségének feláldozásával életfeladatul tűzte ki, hogy hazája, egyháza és a társadalom számára „embereket ‘ neveljen, annak neve az örökkévalóság határainál végződhetik. Arról emberajk méltóképpen nem zenghet, hisz gyenge oly magasztalásra. Úgy is mint ember, úgy is mint pap: a valódi embernek s a hűséges pásztornak mintaképe volt. Lelkész testvéreinek méltó feje nemcsak a szónoklásban, hanem az életben a kötelesség lankadatlan teljesítésében. Tevékenysége, szívjósága, puritán jelleme, hit- buzgósága vetekedtek egymással. Nem olyan volt ő, aminőnek hitték, hanem olyan, aminőnek nem is gondolták. S még ami szebb, egész élete ilyen volt kora ifjúságától fogva. Ő ifjúsága legszebb, legbájosabb éveiben, midőn másoknál a léhaság, az ifjúi gondatlanság járja, már komolyan gondolkozott, hogy hazájáért, egyházáért mindent megtegyen. S hogy valóban nemesen gondolkozott, eléggé mutatja az, hogy atyja segítsége nélkül végezte tanulmányait. Pedig testileg nem látszott valami erősnek, de szívós, kitartó s lelke erejével teljesen meg tudta őrizni az egyensúlyt. 84 évet élt; pátriárkák korának küszöbét is átlépte. 84 év. Mily szép szám, csak kimondani is, hát még le is élni! Egy ily hosszú életet leélni úgy, hogy mindenki csak jót, magasztalót mondhasson felőle a legnagyobb dicsőség. Nemes és szép volt a cél, amely felé igyekezett; nehéz és göröngyös az út, amelyen haladt a mi üdvözült nagy emberünk Gyurátz Ferenc; de győzött, elérte célját, megmutatta hiveinek, mindeneknek azt az útat, amelyen haladva erős akarattal, kitartással, boldogok és megelégedettek lehetünk. Pál apostol szerint, a munkának terhét hordozta, mint Jézus Krisztusnak jó vitéze. Főpásztor létére is megtestesülése volt az egyszerűségnek. A hivalkodás távol állott tőle. Puritán gondolkozására jellemző az az intézkedése is, hogy holt tetemét egyszerű fekete koporsóba tegyék s a koporsója virágdiszitését mellőzzék; mert a töviskoronát hordozott Jézus Krisztus egyszerű vitézét nem illetheti virágdísz. Hogy puritánsága s a külsőségeket nem kedvelő természete mellett mégis milyen tekintélyt tartott, annak megvilágosítására szolgáljon az alábbi epizód. Jó darab idővel ezelőtt egy Győrött lefolyt evangélikus ünne- pély (az ottani Szeretethaz felavatása) alkalmával, amelyen Gyurátz Ferenc püspök is szerepelt, egy úrnő, aki nem evangélikus volt, de
