Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 5. szám - dr. Steiger Imre: W. Rein paedagogiai rendszere
68 esetből is, hogy az egységes tankönyv bíráló bizottságába, mely az elemi iskolák számára engedélyezett tankönyvek sorsa felett is dönteni fog: e g y e 11 e n tanítót sem neveztek ki. Szóval, gyönyörűen haladunk előre! Úgy veszem észre azonban, valahányszor egyet előre lépünk, mindannyiszor kettőt vissza felé csúszunk, — és sokkal messzebb vagyunk ma kitűzött célunktól, mint bármikor. Ez így azonban mégsem mehet tovább! Nekünk a Szövetség fáradhatlan buzgalmú elnökét támogatnunk kell minden tőlünk telhető erővel. Álljunk melléje és lépjünk a cselekvés terére! A katholikus tanítók tanítóértekezleteikre meghívják kerületük képviselőjét és megigértetik vele, hogy a kántortanítók és egyáltalán a felekezeti tanítókon esett sérelmeket eltüntetni igyekszik az illetékes fórumon. Felveti a nemzetgyűlésen e kérdéseket és addig nem tágít, míg a miniszter különbséget tévő és sértő rendeletét hatályon kívül nem helyezi. — Ha pedig a képviselő az ülésen nem jelenhetne meg, küldöttség keresse fel, vagy írásban kérjék pártfogását. Az egyöntetű eljárásnak kell, hogy eredménye legyen. Azért nekünk evangélikus tanítóknak is követnünk kell e példát. A tavaszi értekezletek alkalmával minden egyházmegyei tanítóegyesület hasonlóképen járjon el. Soha célt nem érünk, ha taktikánkon nem változtatunk. Mert hogy is érne célhoz az, aki valahányszor egyet előre lép, kettőt visszafelé is lép? W. Rein paedagogiai rendszere. Neveléstudományi értekezés. Irta: dr. Steiger Imre soproni ev. tanító. Hatalmas hullámzások és rázkódások jellemzik az elmúlt század szellemi életének fejlődését, ami nem jelent mást, mint hogy meghaladott világnézetek romjain újabbak és újabbak emelkednek. A 19. század így mindenek előtt arra tanított, hogy minden keletkezés, minden történés fejlődés és ezzel eltávolodik régi vezetőjétől, a ra- tionalísmustól. Ezután megérteti velünk, hogy a fejlődés alapját nem a transcendens hatalmak, hanem a természetes okok közvetlen behatásában kell keresnünk. Ez a megismerés száműzte a természetből a mysticísmust, az önkény helyet adott a törvényszerűségnek. És végül megtudjuk, hogy a socialis élet jelenségei is a fejlődés törvényeinek engedelmeskednek. Ezzel az individua 1 i s m u s, mint a socialis élet jelenségeire vonatkozó magyarázó elv elbukik és helyet ad a socialis gondolkodásnak. A 20. század elején is az új eszmék hódítását látjuk szellemi életünk egész vonalán. így a paedagogiában is a különböző ellentétek sokkal határozottabban, mint bármikor, helyezkednek egymással szembe. Nem ritkán erős küzdelem, de általánosságban mégis, nem tekintve néhány reaktiós kísérletet — állításunkat különösen a népiskolai neveléstudományra vonatkoztatjuk — fokozatos haladás jellemzi e fejlődést a paedagogia terén is.
