Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 4. szám - Jegyzetek egy evang. tanító naplójából
még csak a teljesen osztott, modern felszerelésű városi iskola sem tudja tökéletesen elvégezni, egyrészt az idő rövidsége miatt, másrészt pedig azért, mert a gyermeki lélek még nem elég érett abban a korban egy ilyen volumennek az appercipiálására és értelmes feldolgozására. * Időt is, értelmet is csak a nyolc osztályú elemi népiskola teremthet. Ez egy fokozatos és igen előnyös átalakulást vonna maga után. Az osztatlan iskolák rögtön megszűnnének s legalább két ían- erejtiekké válnának, a két tanerősek három tanerejüekké s így tovább. A tanterv anyaga nyolc évre osztatnék, a nehezebb részek a hetedik és nyolcadik osztályba kerülnének, abba a korba, amely tanulás szempontjából igen alkalmas. S ha a tankötelezettséget a hetedik és tizenötödik év közé szorítjuk, akkor a fiatalság legveszedelmesebb éveit is iskolai fegyelem fékezi és bástyázza. Most éppen akkor hagyják el az iskolát, amikor legjobban reá volnának arra utalva. . Ilyen intenzív iskolánhelülí népoktatás után bizonyára több és lelkesebb híve volna az iskolánkívüli népoktatásnak isi Nyolc osztályú elemi népiskola! Minél előbb jöjjön el a te országod! 59 Jegyzetek egy evang. tanító naplójából. (Folytatás.) 5. A nevem napján azzal akartak a tanítványaim kedvesen meglepni, hogy midőn a fenyőgallyai feldíszített tanterembe léptem, egyik növendékem a már teljes számú tanulósereg elé állva, csinos beszéddel köszöntött fel. Mindebben a gyermeki hála nyilvánulását szemléltem s a tanulóim lelkében felébredt figyelmes hálaérzet valóban felragyogott nem csupán a kis szónokuknak, hanem valameny- nyiüknek szemében. Az ilynemű megemlékezésnek kiváló nevelő hatást tulajdonítok; növendékeim ekként idővel fokozott mértékben, teljes öntudattal és megfelelő formában tudják majd éreztetni szívbéli hálájukat — másokká 1. Egyébként, ha tőlem függne, eltiltanám a némely iskolában szokásos névnapi ajándékok elfogadását. Kétségtelen ugynis, hogy az efféle ajándékozásnál némely adakozó szülő lelkében nem csupán a gyermeke tanítója iránti hála, hanem bizonyos foka a hiúságnak, sőt számításnak is szerepel. Ha rajtam múlnék, a tanítói állás anyagi függetlenségét intézményesen biztosítanám. És sokért nem adnám, ha nevem napján é n ajándékozhatnám meg növendékeimet. 6. Az a növendékem, aki engem a nevem napján felköszöntött, épp oly kedves előttem, mint az, ki ugyanakkor az utolsó sorban állott szótlanúl. Egyformán szeretem őket. Azaz mégis! Jobban szeretem a szegény, a rút külsejű, a beteges, a terheit gyermeket,
