Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 4. szám - Grieszhaber Endre Henrik: A 8 osztályu népiskoláról
58 Egy nagyratörő falusi atyafinak az jutott eszébe, hogy földszintes házát emeletesre építi. Az eszmét rögtön tett követte: a vályogfalakra erős téglafalak, ezekre pedig egy pompás, modern tetőzet került, De jóformán be sem fejezte a nagyszerű munkát, már alá kellett támasztani a régi helyeket, S mikor evvel is végzett, akkor tolta csak hátra báránybőr süvegét, mondván: ezt rögvest itt kellett volna kezdeni! Vannak pompás, modern egyetemeink, fő- és középiskoláink, mindenféle egyéb modern felszerelésű kultúrintézményeink, de közoktatásunk fundameníoma, a népoktatás gyenge, ^rozzant, diiledező s hol itt, hol ott támasztjuk alá különféle ismétlő, szabadoktató, termelő és jó Ég tudja, mi mindenféle népoktatással. Elszorul a szíve annak, kinek alkalma van hazánk népiskoláit s az ott folyó munkát lelkiismeretesen bonckés alá venni! Nem gondolok most Budapest mintaszerű népiskoláira, sem pedig ama osztott városi iskolákra, melyek nélkül Magyarország népoktatása úgyis régen összeroppant volna. Hanem menjünk el a falvakra, az Alföld tanyáira, melyeknek legnagyobb része osztatlan iskola, tehát egy tanerővel biró szellemi műhely. És ilyen van 3202, tehát népiskoláink 49.2 százaléka! És ez mind falura esik, vagy tanyára! Istenem, micsoda érzés ez nekünk, tanítóknak? Ezeket szeretném végig sétáltatni azokkal, akik olyan könnyelműen kiejtik e szót: kulturfőlény. Vagy el tudja-e képzelni, ki még nem látta, még kevésbbé próbálta, hogy mit jelent ez, hat osztályt tanítani egy régi, rossz tanteremben? Valahányszor ilyen iskolába lépek, bizonyos áhitattal tekintek az ott verejtékező kartársamra; de szánalommal is az ott ülő, szellemileg éhes gyermekseregre, mely hat éven át szívja a poros, bűzös levegőt reggeltől estig azért a szellemi káoszért, melyért tanítójával együtt oly keservesen dolgozik s amelyet két-három év alatt értelmesen elvégez a modern, osztott városi iskola tanulója. És ennek a nagy tömegnek a kultúrája miből áll azután? Hogy hebegve olvas (s ezért nem vesz kezébe többé sem könyvet, sem újságot), Göre Gábor módjára !r és számol, hallott s tanult is valamit földrajzból, történelemből és a többi tantárgyakból, de az egészet inkább csak sejti, de nem tudja. — Sok kivánni valót hagy hátra a kéttanítós iskola is, de az egy- tanítóshoz hasonlítva, az^-állapot ideálisnak mondható. Ilyen pedig 1540 van, ami megfelel iskoláink 23.7 százalékának. Hazánk lakosságának tehát egy igen széles, majdnem hetven százalékos rétege az a tömeg, melynek a jövő Magyarország szempontjából elegendő kultúrája nincsen. Ezt a széles réteget akarjuk telíteni nemzeti kultúrával és olyan faji, nemzeti öntudattal, hogy minden gondolatában és cselekedetében izig-vérig olyan magyar legyen, mint amilyen pl. német nemzeti szempontból a nemet. Ezt a célt pedig csakis egy szélesebb népmüveltséggel érhetjük el. Hogy mi tartozik az általános népmüveltséghez, azt nagyon szépen megmutatja Magyarország elemi népiskoláinak tanterve. S ha ezt a maga teljességében át tudjuk ültetni a magyar nép leikébe, egy olyan faji és nemzeti öntudattal telített társadalmi osztályt teremtünk, melyre nyugodtan építhetünk. Sajnos, ezt az anyagot
