Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 12. szám - Beköszöntő beszéd tanítói hivatalbaiktatás alkalmával
184 A szakfelügyelők illetménye egy fizetési osztállyal nagyobb, mint az ugyanannyi szolgálati idővel biró állami tanítóé. Ezek azok a minimális kivánságok, melyeknek teljesítését kéri az evangélikus tanítóság egyházától. A tanítóság kérelmét azzal elutasítani, hogy az egyház nem birja a képviselőküldéssel járó költségeket, nem lehet. A tanítóság, — újból hangsúlyozzuk — mint elismert fontos tényező, részt akar venni az egyház építő munkájában s hogy azt tehesse, jogkörének kiterjesztését kéri és kész a maga részéről is a legnagyobb áldozatra, ha ezen a réven mint egyenlően értékelt segítőtárs, résztvehet az adminisztrációban és az egyházkormányzat valamennyi fokozatán. Ebben az esetben hajlandó a maga megadóztatásával is a képviselőküldéssel járó költségeket előteremteni, feltéve, hogy ugyanazt cselekszik a többi megbizottak küldői is és ha az egyház e címen senkinek sem téríti meg költségeit. Beköszöntő beszéd tanítói hivatalbaiktatás alkalmával. Mélyen tisztelt gyülekezet! Valóban megindult, hálatelt szívvel állok itt ezen érdemes egyházközség összegyűlt híveinek szine előtt, hogy úgy kartársaim, mint a magam nevében is hálás köszönetét mondjak azon bizalomért, mellyel a tanítói tisztet reánk ruházni és így az ifjúság nevelésót reánk bízni kegyesek voltak. A mélységes hála mellett végtelen öröm is tölti el szívemet, lelkemet, hogy visszatérhettem kedves szülőföldemre, ebbe a gyülekezetbe, ahol születtem s gyermek- és ifjúkoromnak egy részét töltöttem és most mint a tanítótestület egyik tagja szerény munkása lehetek ezen nagy történelmi múltra visszatekintő egyháznak és iskolának. Kartársamat semmi ismerős vagy rokoni kötelék nem fűzi ide, annál becsesebb és értékesebb reánézve az az általános bizalom, mely iránta, mint idegen iránt, megnyilvánult. Ez a megtisztelő bizalom arra kötelez bennünket, hogy Istentől nyert képességeinket, tehetségeinket, minden erőnket egyházunk, iskolánk szolgálatába állítsuk. Amidőn tehát hálás szívvel köszönetét mondunk megválasztásunkért, egyúttal Ígéretet is teszünk, hogy legjobb tudásunk szerint igyekezni fogunk mindenkor feladatunknak, kötelességeinknek lelkiismeretesen, pontosan megfelelni. Nem vagyunk már kezdők ezen pályán; mindegyikünk már huzamosabb időn át szolgálja a nevelés és oktatás ügyét, tehát jól ismerjük a reánk bízott munkakört, ismerjük a tanítói pálya minden nehézségét, göröngyeit, töviseit, de ismerjük annak szépségét, magasztosságát is. Tisztán látjuk feladatunk nagyságát, a munka fontosságát, de örömmel dolgozunk, mert tudjuk, hogy egyházunkat, édes hazánkat szolgáljuk. Sok nehézséggel és akadállyal kell a ta
