Evangélikus Népiskola, 1925

1925 / 3. szám - Jegyzetek egy evang. tanító naplójából

46

Jegyzetek egy evang. tanító naplójából.

1. Aki e mai lázas kor idegőrlő sokfélesége között arra is keres alkalmat, hogy napi munkájának elvégzése után, okulás céljából, feljegyezze magának az élethivatásába vágó tapasztalatait, megfigyeléseit, gondolatait, helyesen cselekszik. Én — ha nem is kimondottan naponkét — találtam időt és alkalmat evang. tanítói hivatásommal kapcsolatos nevelői és-tanítói eljárásom, olvasmányaim, megfigyeléseim, tapasztalataim meggondolására, illetőleg e meggondolások hosszabb- rövidebb feljegyzésére. Körülbelül úgy jártam el akkor, mint a tanításaimban az összefoglalás fokán, midőn tanítványaimmal közösen megállapítottuk, hogy mi a tanulság, mi a lényeg, a norma, melyhez gondolkodásunknak, érzelmi életünknek, cselekvéseinknek a jövőben alkalmazkodniok kell.

2. Mindenre, amit el kell végeznem, a legszorgalmasabb tanulónál is lelkiismeretesebben készülök. S ezt sohasem bántam meg. Nem csupán a jó papnak kell holtáig tanulnia, hanem a jó tanítónak is. Szeretném, ha csakugyan jó tanító volnék s nem elégszem meg azzal, hogy jó tanítónak neveznek.

3. Milyen is az a jó tanító? E kérdésen már sokszor tűnődtem. Az-e a jó tanító, aki a tanítványait jól megtanítja olvasásra, írásra, számolásra? Azt tekintsem-e én is, mint általában a köztudat, jó tanítónak, aki a népiskolára megszabott ismereteket és ügyességeket minél tökéletesebben sajátíttatja el növendékeivel? Avagy az-e a jó tanító, akit Petőfi Sándor is megénekel, illetőleg kifiguráz „A jó tanító“ című költeményében? — Aki jó tanító akar lenni, attól sok kö- veteltetik. Midének előtt legyen erkölcsi értelem szerint jó ember, azaz olyan, aki értelmével nem csupán be tudja látni, hogy mi helyes; aki nem csupán meg tudja érezni, hogy mi szép, mi jó; hanem akinek akarata minden körülmények között kész és képes az erkölcsi jónak megvalósítására, S ebben benne van mindaz, ami a tanítót jó tanítóvá emelheti. De a jó tanítónak is megvan az a joga, hogy sokat követelhessen, Mindenek előtt azlt, hogy erkölcsi értelem szerint a tanítványait is jó emberekké nevelhesse és ezt senki és semmi meg ne gátolja. Az a jó tanító, aki meg tudja valósítani a jónak uralmát mind a maga, mind pedig tanítványai életében. S a jó tanító olyan, mint a jó pásztor, aki életét adja a juhocskáiért.

4. Nem kérdezem: mi a hála azért, amiért életemet időnap előtt

felőrlöm a hivatásomért? Megtanultam már, hogy a világ hálátlansággal fizet. De ez nem csüggeszt el* engem. Él bennem a tanítói hivatásom őszinte szeretete, éber lelkiismerettel igyekszem verejtékes pályám kötelességeinek hű teljesítésére s nem kedvetlenít el a világ rút hálátlansága. Egyébként pedig tudom, hogy ha mindazokat megcselekedtem is, amik nékem parancsolhattak, csak haszontalan szolga vagyok, mert amit köteles voltam cselekedni, azt cselekedtem — (Luk. 17, 10.) gyt