Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 11. szám - Krug Lajos: Kedves Kartársak!
175 Emelkedjék fel minden tanító az önvizsgálatnak arra a fokára, ahol kritikát tud gyakorolni önmaga fölött s tiszteletben tudja tartani mások kritikáját is, összeegyeztetve azzal az önbirálat eredményét, különösen mikor az a birálat inkább megértő, mint szigorú, inkább méltányos, mint ridegen Ítélő. Ha amellett mindenki azokat a nagy érdekeket és célokat látja maga előtt, amelyek evangélikus népoktatásügyünk virágzásához fűződnek, akkor kell, hogy tiszteletben tartsa az iskolalátogatás e kipróbált rendszerét és a bizottság megállapításait magára nézve kötelezőnek ismerje el. Az a tanító, aki maga fegyelmet követel iskolájában, lássa be, hogy a közpályán működöknek is alkalmazkodniok kell a fegyelemből kifolyó intézkedésekhez és az ellenőriztetés módjához. Megfigyeléseimet papírra szoktam vetni és naplót vezetek a magam művelésére és okulására. Feljegyzem iskolalátogatásaink alkalmával szerzett tapasztalataimat és így évek múlva oly tisztán, világosan kialakul előttem minden iskolának működése, hogy a lehető legalaposabban ismerem az illető kartárs kiválóságait, ügyes módszertani eljárását, fogásait, látom a hibákat, azok csökkenését és a fokozatos fejlődést, a felmerülő új jelenségeket stb. Negyedik és ötödik évi körúton a bizottság már csak kielégítő iskolát nem talált, jót is csak keveset, mert az iskolák legnagyobb része kiváló volt. Örült a lelkem, mikor a haladás útját láttam s elfeledtem az iskolavizsgálati utak fáradságos oldalát, különféle váratlan akadályait és kellemetlenségeit. Nehéz, nagy türelmet, alaposságot kívánó és aprólékosságig menő munka az ilyen módon végzett iskolalátogatás, de eredménye el nem maradhat, Mindent el kell követnünk, hogy a békebeli nívót ne csak elérjük, de magasabbra is emeljük. Akkor majd nagyobb lendületű továbbépítésről is beszélhetünk. Előbb azonban a romokat mindenütt el kell takarítanunk. Azután pedig megfontoltan haladjunk előre és ne ugrásszerűen, mert a természet törvényeit megbolygatni büntetlenül nem szabad. Reformtörekvéseinkben se utánozzuk szolgai lélekkel a külföldet, hanem csak azt vegyük át, ami feltétlenül jó és viszonyainknak megfelel, népünk leikéhez közel áll. — Addig is arra építünk, ami eddig bevált, ami jónak bizonyult és aminek megismerésére tapasztalataink vezettek. Ezzel befejezem iskolalátogatási tapasztalataimról szóló közleményemet és ha kedves kartársaim csak némi tanulságot is merítenek belőle: nem végeztem hiábavaló munkát. Kedves Kartársak! A mi nagy halottunkat, Kapi Gyulát nemcsak mi tanítók siratjuk, hanem Sopron városának jubíláris magyar dalárdája, a Férfidalkör is, melynek éveken át nagynevű karmestere volt. Ezen minőségében ajándékozta meg a magyar karirodalmat szebbnél-szebb szerzeményeivel, hogy köztük csak egyet említsek: az „Árpád sírja“
