Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 11. szám - Emlékbeszéd az Akadémia megalapításának 100 éves évfordulóján
171 g'yarországot gyarmattá sülyeszíette, a közoktatás szervezetével, melyre a II. Ratio Educationis címlapján lévő kétfejű sas őrködött. A földbirtok nem adózott, nem nemes ember nem mehetett közpályára. A tükör a nemzet mély sülyedését mutatja! A jövőbe reménnyel senki sem tekintett, A. tépelődés, jobb után sóvárgás meg van az emberekben, de senki sem tudja kimondani a megváltó szót, mely véget vessen a dermesztő varázsnak. Az elv már él, de szellem kell, ki nagy elméjével kifejti, pozitiv tartalommal ellátja, ki küzd érte, ki akaratának hatalmával elfogadtatja s uralkodóvá teszi a nemzet életében. E nagy szellem Széchenyiben megjelenik s ezzel megkezdődik újjászületésünk kora, a reformkor. Midőn látta, hogy a haza oly testhez hasonlít, melyben a vér nem kering, hogy újraöntés helyett mindig csak nyomorult foltozás van napirenden, megesküszik magának: ..Tehetségemben semmit, tiszta szándékomban, férfiúi szilárdságomban annál többet bízván, hogy miután világosan mutatkoznának lelkem előtt nemcsak a feltámadásnak, de nemzetünk egykori nagy kifejlődésének is bízo- nyosb jelei, mindent el fogok követni, habár magam maradok is, habár vesznem kell is, mit a célnak elérésére cselekednem lelkem sugall,“ Ezen célnak szenteli véglehelleíéig földi pályáját, mint magáról mondja ő ,,egy parány, alacsony helyen álló kapitány“, A kapitányt 23 évig vezette szenvedélye: a magyar faj szeretete és gondolata, a magyar faj felemelése és jövőjének biztosítása. Ez a szenvedély dörgött a Vaskapu szikláit ledöntő robbanásokban, ez sikoltott az első tiszai és balatoni gőzhajók füttyében, ez búgott az első magyar hajógyár szirénájában, ez szikrázott az első magyar versenylovak patái alatt, ez a szenvedély és ez a gondo- 1 a t írja meg a Hitelt, Világot, Stádiumot, teremti meg a fővárost, építi meg a Lánchidat, alapítja az Akadémiát és a Nemzeti Casinót. Ez hajtja külföldre tanulni és ez a szenvedély kiséri Döblingig. Akapitány nyomában a tükör mind derűsebb képet mutatott. A nemzet fejlődött és hitt jövőjében. A nemzet főcélja lesz, amit ö jelöl ki: ,(Jövendőnk alapja nem egyéb, mint nemzetiségünk biztosítása és kifejtése.“ A cél elérésére eszközöket is ad nemzete kezébe. Ma száz éve adta egyik erős fegyverünket. Ma száz éve dörög felsőbüki Nagy Pál Sopronmegye követe országgyűlési beszédében a mágnások ellen, kik németek, a kormány ellen, mely a magyar nyelv terjedését akadályozza, a parasztok ellen, kik nem magyarosodnak. Hivatkozik a francia akadémiára, mely nemzetközivé tette nyelvét. Nagy Pál így beszél: „Hogy tehát a magyar nyelv áldozatává ne legyen, sőt sikeresen ellenállhasson a németesítő törekvéseknek s a diák nyelv uralmának: arra legjobb eszköz, hogy a nyelv művelésére s annak becsmérlői elleni védelmére egy Magyar Tudós Társaság állíttassák fel.“ A felállításhoz szükséges pénz előteremtését gazdag főurainktól várja. A kapitány — az első magyar mágnás századában, ki köztanácskozásra a nemzet nyelvét használta — hallgatja a beszédet.
