Evangélikus Népiskola, 1918
1918 / 1-2. szám - -rm: Jegyzetek
— 5 Jegyzetek. Napilapjainkban az utóbbi hetekben többször jutottak nyilvánosságra felekezeti tanítók panaszos levelei. Méltánytalankodva elpanaszolják mindenkinek, hogy a felekezeti tanítónak — mint Petőfi mondja a vándorszínészről — meleg ruhája nincs ugyan, de mindazáltal éhezik. Nem is csoda! Nem kapta még meg a családtagok után járó ruhabeszerzési segélyt, sem az 1917. nov. 1. óta járó felemelt háborűssegélyt. Itt a tél közepe minden borzalmával : hideggel, esővel, hóval és mi a reménység zöld lombjával fűlhetjük szerény kis szobáinkat. Igazán érthetetlen az a csigalassúság, mellyel a havi 100 K-ás háborússegély kezeinkhez jut, illetve nem jut. Igaz, megkapjuk a régi, a havi 50 K-ás segélyt, de mikor lett volna jobban szükség a havi másik 50 K-ra, mint most a negyedik háborús tél derekán? Vigasztalhat különben minket, hogy állami kollegáink sem kapták még kezükbe a felemelt háborússegélyt. Ok nálunk legfeljebb annyival szerencsésebbek, hogy nagyobb összegre (L. Néptanítók Lapja 42. sz. 1917.) várnak. Kedves olvasó, kérdem tőled hallottál-e a vasutasok idei, rendkívüli karácsonyi ajándékszerű segélyéről, melyet 24 órán belül kellett kifizetni? Ha már a pénzbelieknél tartok, áttérek a családtagok után járó ruhabeszerzési segélyre is. Hogy erről mit tudok? Csak ennyit: itt az én vidékemen a más felekezetbeli kollega már rég elköltötte, de mi evangélikusok még a nyugtát sem irtuk meg. (Hogy más egyházkerületben hogy áll a dolog, nem tudom, bár érdekelne!) Annyi azonban bizonyos, hogy valami ismeretlen jóakarónk azt akarja, hogy az a kis pénzösszeg minél tovább együtt maradjon. Kár igazán kár, hogy nem tudom az illető címét — mert küldenék neki gondosságáért és jóakaratáért köszönő levelet. * Gyűlésekre járó evang. ember egy törvénycikket hallott unos-untig emlegetni, az 1848. XX. t.-c.-t. A nép egyszerű fia sokszor talán nem is tudta mit kíván avval, ha az 1848. XX. t.-c. végrehajtását kívánja ; de mikor látta a lelkesedők arcát, hallotta az indítványozó lázas szavait, tisztában volt avval, hogy e t.-c. megvalósulása egyházának boldogabb jövőjét jelenti. Nos, hogy egyházunk jövője mikép fog alakulni, nemsokára meglátjuk. A Ház asztalára került az 1848. XX. t.-c végrehajtására vonatkozó
