Evangélikus Népiskola, 1918

1918 / 3-4. szám - Tárca

— 40 az itteni tartózkodás alatt az istentiszteletet könyörgéssel végeztes, de keresztelni, esketni vagy eltemetni neki tilos volt.

Miután oly helységekben, melyekben az evangélikusok vallás szabad gyakorlatával nem dicsekedhettek, nem volt szabad halottaikat sem az udvaron, sem az utcán énekléssel megtisztelni, (az minálunk is úgy történt: aki halottját a kath. plébánus által eltemeítetni nem akarta, azt csak estve, csendesen, rokonaival a sírig elkísérte és ott eltemette) de a stólát előbb a plébánusnál lefizetvén. Ez időben az is szokásban volt, hogy a helybeli plébánus a születte két, az egybekelteket, a holtakat a maga könyvébe Írogatta. Innen magyarázható tehát, miért van ez, hogy ezen időszakból 1768—1783-ig azaz 15 évig nálunk evangélikusoknál semmiféle matrikánk nem létezett.

Ily üldözések közepette a helybeli hívek nem szűntek meg — bár nagy áldozatok mellett és sok fáradalmakkal, folyamodásokkal — kopogtatni: mindenütt, hol csak terheik enyhítéséül segedelmet reméltek; bár csekély eredménnyel. Végtére mégis földerült amennyire annyira a vallásszabadság reggele, a türelmi parancs kiadatása által, miután 30 évig szenvedések borfiában sínlődtek a mi elődeink.

A türelmi parancs kihirdetésével engedélyt kaptak ugyan a helybeli evangélikusok Isten háza felépítésére, de ezen engedély is több nehézségekkel vala összekötve; nevezetesen: hogy azon időben, midőn a helybeli katholikus templom is épülni fog, leköteleztettek az evangélikusok Bodrogkereszturból 200 fuvar építési anyagot és követ ingyen szállítani, mi a mostani pénzérték szerint 4000 p forintot tenne, mit annakidejében meg is tettek. Azonfelül 1813. évben a helybeli r. kath. templom építésére az ev. lakosok 600 frt.-ot önként adakoztak. Ezen kegyes ajánlatot az akkoron Öméltósága báró Szepesy Ignácz egri kanonok illően megköszönte. Még más hehézségök volt a helybeli evangélikusoknak, az t. i., hogy mielőtt a templom építéséhez hozzáfogtak volna, az anyagok jóelőre ideszállításáért 1784. évig kizárólag a tokaji hídon 1486 p. frt.-nyi vámpénzt fizettek. Ezen összegnek, ha csak feléből is, elengedéséért folyamodtak őfelsége II. Józsefnél, de a vámtiszt urak, ezen királyi (?) helybenhagyást nem a múltra is, csak a jövőre magyarázván; de a mi elődeink (így 1) ezen rendeletnek felvilágosításáért újra folyamodtak, mire világos parancs jött le, hogy a nevezett 1480 p. írt. felét adják vissza és jövendőre is a vámnak csak a felét fizetendik. A harma-