Evangélikus Népiskola, 1918

1918 / 3-4. szám - Tárca

41

dik nehézség ez volt : hogy az Isten háza felállítására megengedtetett ugyan, ezen világos kikötés mellett, hogy semmi templom alakját, hanem csak külsőleg egy nagy ház alakját mutasson minden külső dísz és torony nélkül.

így minden viszontagságokon is ellenszegüléseken túlhaladván s e nagyszerű munka mikénti folyamáról tervezgetvén, legelső lépés tétetett a templom helyisége iránt folyamodni. A folyamodás az uriszék tulajdon a földesuraság elébe megtörtént. Minek következtében 1783. évben május 14-én összeülvén az uriszék t. i. gróf Károlyi Antal, alesperes Budaházi és számos megyei küldöttség jelenlétében az határoztatott: hogy a régi nádtemplom helyisége a jövőre építendő kath. templomra hagyassék ; (e templom a Samassa-féle űjtemplom felépülésével leromboltatott s helyén a Kossuth szobor áll) az ev. i m a h á z- nak pedig az elhagyatott temetőben létező domb szolgáljon helyéül (mai napig is itt áll, mint Sión), mely épületnek 24 öl hossza, szélessége pedig 12 öl, vagyis 288 négyszögöl belső világosság legyen.

Ki lévén jelölve e templom fundusa is, már csak azon tanakodtak: mikor és miként történendik az első alap letétele. A sokszor erről való tanakodás legnevezetesebbike az, mely 1784. évi március 24. napján igen számos gyülekezet előtt tartatott meg, mikor azon határozatot egy sz'vvel s lélekkel hozták, hogy ezen nevezetes ünnepély mindjárt holnapi nappal, mint Gyümölcs- oltó Boldogasszony napján, róm. kath. ünnepen, s március 25-én megtartassék. Ezen első örvendetes, de igen nevezetes ünnepély megtartásában Sch m ál Sámuel lelkész űr is legnagyobb készséggel beleegyezett és azt megszámlálhatatlan sokaság jelenlétében örömkönnyek közt, vigadó buzgósággal ott, hol e templom áll, északnyugati szegletében üteg is tartotta". E nap azóta nálunk is, evangélikusoknál egy igen nevezetes emlékünnepnap, egy néhány esztendő múlva 100-ik emléknap leend — mint írja a krónikás. A templom alapkövében található bádogból készült skatulyában latin nyelven szerkesztve, kutyabörön Írva az „emlékirat“.