Evangélikus Népiskola, 1918
1918 / 1-2. szám - S. E.: A nyiregyházi evang. iskolák története
11 — el minden hirdetés. A kezdetben történt zúgolódást a kitartás megtörte s idővel az egész magyarnyelvű hirdetést is meghallgatták a hívek. 1836. évi események egyike a május 8-án létesült vasárnapi iskola is, mely Kollman Sámuel és Nagy Sámuel indítványára alakult, később Mihályik Mátyás is hozzájuk csatlakozott. A tanítás Kralovánszky András egyházi inspektor és Mikuss Sámuel lelkész jelenlétében Kollman iskolájában tartatott. Ez iskola célja az volt, hogy a serdülő ifjúságot, kivált a már kilépett inasokat és mesterlegényeket vasárnap reggelenként az olvasás, 4 írás, számolás, levélírásban gyakorolják. E végből tanterv dolgoztatott ki. Az oktatás májustól szüretig tartott. A tanulók száma 80—100 közt váltakozott, mégis szép sikert értek el. A következő évben csökkent a tanulók száma, a harmadik évben pedig a kellő támogatás hiányában hanyatlott e hasznos intézmény; majd önként szűnt meg az ügy fontossága kívánta kellő támogatás hiányában. „Ily nemes célzatú intézet — mint írja Nagy Sámuel — csak úgy állhat fenn, ha van, ki annak tekintélyt adni és azt hatalmas kézzel támogatni képes.“ És ebben nagy igaza van, mely igazságot napjainkban is megszívlelhetnék azok, kiktől függ ez intézmény élete vagy halála 1838. január 22-én volt a privilégiumok kihirdetése és beiktatása, mely „örömteljes nap a városra is szebb jövőt hirdetett.“ Miután a kiváltságos levél a városháza előtt, szabad ég alatt magyarra fordítva felolvastatott, az egész fényes gyülekezet a r. kath., majd 12 órakor az ág. h. ev. templomba gyülekezett s az ezernél több iskolás gyermekkel együtt megtöltötték a hatalmas templom földszintjét és karzatát. Kollman Sámuel gyönyörű szép orgona játáka után négyes hangú kardal áhitatos áriája hangzott fel, melynek végeztével Mikus Sámuel lelkész fejtegette a tételt: Erő és munka ád a városoknak jólétet. A befejező ima után felhangzott a dalárda éneke: Tartsd meg Isten királyunkat. Enap emlékezetes az egyház történelmében, de a város polgárai is sokáig emlegették, mert hiszen emlékezetessé tette ezt az is, hogy d. e. a piacon a boltok épületjéből két csatornán folyt a bor s hullott a padlásról a perec és dió, az ifjúság nem kis örömére. Az első választott közönség tagjai közül 47-en voltak evangélikusok s 13-an más- hítüek. A belső tanács tagjai jórészt szintén evangélikusokból állottak. A helybeli evang. lelkészek pedig érdemeiknél fogva a megyei táblabirák közé soroztattak 1838. május 3-án. (Folyt, köv.) S. E.
