Evangélikus Népiskola, 1917
1917 / 5-6. szám - Sass János: A vallásoktatás egyik hiányosságáról
63 célja a megigazulás volt. A természeti erők ugyanis igen gyakran félelmetes hatalommal nyilatkoznak meg a halandó szeme előtt és nem ritkán mint pusztító, legyőzhehetlen ellenség jellennek meg. De előfordulnak magának a gyarló halandónak is oly cselekedetei, amelyek által önmagának érzékekkel felfogható kárt, szenvedést okoz. Megtörténik ez a magánosán, társaság nélkül élő embernél is. De azután minél nagyobb körré fejlődik a társas élet, minél több és többféle egyedet fűznek az egyeshez a vérrokonság, vagy egyéb érdekek szálai, annál gyakrabban fordulnak elő oly esetek életében, a melyek megtörténte után az ember az ő lelke mélyén kellemetlen háborgást, nyugtalanságot, valósággal lelki fájdalmat érez önelégedettség, megnyugvás helyett. A természeti erők veszedelmes kitörései azt a gondolatot ébresztik az ember lelkében, hogy az az ismeretlen, megfoghatatlan hatalom, melynek uralmát jó és balsorsban egyaránt érezi az ő haragos indulatában zúdította reá az elháríthatlan csapást. Az a lelki fájdalom pedig, mely valamely helytelen cselekedet miatt emészti lelkét, az ő sejtelme vagy mondjuk helyesebben : hite szerint szinte valamely gonosz indulatu, bár láthatatlan tény incselkedéséből származott, aki őtet a cselekedetek helyes útjáról eltántorította. Mivel pedig a helytelen cselekedet káros következményeket von mindig maga után : a harag étvágytalanságot a mértékletlenség betegségei okoz, meggondolatlan vakmerőség szerencsétlenségbe dönt, a boszuállás a lélek háborúságát idézi elő; ezen okszerű viszonynak szemlélete s átgondolása folytán tagadhatlan tényként világlik ki az ember szeme előtt, hogy a világrendben törvény uralkodik, van igazságszolgáltatás, van Ítélet, jutalmazás és elkerülhetlen megtorlás. Éhez a gondolatkörhöz könnyen belekapcsolódik azután az gondolat is, hogy a természeti erők által előidézett veszteség is helytelen cselekedetek következménye. A haragvó hatalom tűzi veszedelemmel, villámcsapással, jégesővel, vizáradással, halállal bünteti a halandó vétkét. Részint tehát az akár tudott, akár ismeretlen okból haragvó Isten eszméje, részint a fölébredt lelkiismeret vádja arra indítja az embert, hogy az Istenség haragját kiengesztelni s lelkiismeretét megnyugtatva, a lélek egyensúlyát helyreállítani, a végeden hatalommal békességre lépni igyekezzék. A vallásrendszerekben ennélfogva többnyire, vagy talán
