Evangélikus Népiskola, 1917
1917 / 5-6. szám - Sass János: A vallásoktatás egyik hiányosságáról
64 mindig elsőrendű mozzanat a megigazulás kérdése. Ez az igyekezet hozta létre az áldozatok legkülönfélébb nemeit, az önkin- zást, a remeteséget, ez teremtette meg a szerzetesség intézményét. Ez a kérdés lobbantotta lángra azt a világra szóló mozgalmat is, mely Lutherünk lángszellemének vezérlete mellett új irányba terelte az emberiség történetét. Az ember kényelemszeretete s a kapzsiság megpróbálta visszaerőszakolni azt a korszakot, a mikor az ember a felvilágosodottság alacsonyabb fokán anyagi áldozatokkal igyekezett azt a megfoghatatlan hatalmat kegyes indulatra engesztelni. A pénz csörgése azonban nem hozott a léleknek békességét, nem teremtett szelidebb közerkölcsöket. A terrores conscientiae kínos gyötrelmeket szültek és napról-napra jobban szították a forró vágyat elégültség, léleknyugalom és társadalmi béke után. Ennek a vágynak volt a szószólója Luther Márton, a midőn reá mutatott Krisztus urunk tanítására, miszerint nem áldozatokkal, nem a föld gyümölcsének első zsengéjével, a juhoknak első fajzásával, vagy a mi drága s kedves, sőt legkedvesebb az ember előtt: egy mindennek fölött értékes gyűrűvel, az egyetlen fiú feláldozásával, vagy éppen készpénzfizetéssel lehet a lelkiismeret mardosásától megszabadulni; hanem az által, ha szivedet hozod áltozatúl az Istenoltárára. Ha megalázod magadat, elismered bűnös voltadat, miként a publikánus, elismered, hogy az Isten törvényeit megszegvén sérelmet ejtettél lelked tisztaságán és hogy lelkednek jelen háborgásteljes állapota bűnös cselekedeted következménye; elismered, hogy ez a lelki állapot Istenfiuságoddal, emberi méltóságoddal nem fér össze: akkor csennesednek el lelked hullámai s tér szívedbe a béke galambja, mely megnyugtat, felüdít és megerősít, kétségb evonhatlanul, valósággal érzed, hogy lelked a bűntudat súlya alól felszabadult, egedről a nyomasztó s látásod tisztaságát elhomályosító, cselekvésed szabadságát akadályozó kőd eltisztult és derülten mosolygó napfény sugarai 'ömlenek reád; érzed, hogy lelkismereteddel kibékültél, a szerető mennyei Atya megbocsátotta vétkeidéit, lenyujtotía kezét hozzád és fölemelt a sötét mélységből, melybe e lelki folyamotot mellőzve napról-napra mélyebben kellett volna sülyedned. A gyónásnak — a mint mi protestánsok a bünbánatot és az úrvacsorával élést általában egy szóval megnevezni szoktuk — ez a lelki folyamat a lényege. Az előkészítés munkájában tehát arra kell fektetni a fősulyt, hogy ezt a gyermekekkel, valamint a
