Evangélikus Népiskola, 1917
1917 / 5-6. szám - Sass János: A vallásoktatás egyik hiányosságáról
62 fegyelmezett polgár lesz a jövőben biztos támasza a magyar államnak és lesz képes egyformán szolgálni a béke és véderő érdekeit. A hazafias iskolai ünnepélyek különös ftgyelmet érdemelnek a nemzetiségi vidéken. Ily alkalmakra betanított hazafias költemények és szép magyar dalok megragadják a gyermekek egész valóját,’; de a szülők lelkét is egyaránt és alkalmassá teszik a hazafias érzelmek befogadására. Nemzeti harcaink háborús költészetében bőven találunk anyagot a honszerélem ápolására; a csengő kurnc dalok pedig megragadják a hallgatóság szivét, lelkét s ezáltal a nyelv iránti szeretet közelebb férkőzik a lélek igazibb érzéséhez, melyből fakad a honszerelem. A nemzeti érzés fejlesztése s ápolása érdekében jól felhasználhatók az ifjúsági egyesületek; továbbá a cserkészet, testgyakorlat, beszéd- és értelemgyakorlat. Ez utóbbi kapcsán tanulja meg leg- elsőbb is a gyermek, hogy nemcsak ő, de mindenki magyar e hazában, bármily nyelven beszél is. A néptanítók kötelessége elsősorban fölvenni a küzdelmet nemzeti egységünk s a haza érdekében, hogy fejlesszük és ápoljuk a honszerelmet idegenajku polgártársaink körében. S ha — a nemzetiségi vidéken — az elmondottak alapján, fejlesztjük és ápoljuk a magyar nemzet ősi erényét, a hazafiságot: boldog és békés együttműködésben élhetnek a haza minden rendű lakosai; s valamint a múltban, úgy a jövőben is bizonyára győzelmes fegyvernek marad a honszerelem. De bebizonyul az is, hogy a magyar az összes népek között a legbékettirőbbek egyike és legkevesebb benne a gyűlölködés a más fajok iránt. S ha e közös hazában élő polgárok egymásban nem ellenséget, hanem jóakaró, egymás javát munkáló barátokat látnak, akkor lesz csak ez az ország mindnyájunknak valóban közös édes anyja, boldog hazája és bizton nézhet szemünk egy fényesebb, boldogítóbb új ezredév felé! Adja Isten, úgy legyen ! Sokoray Gyula, állami tanító.--------------- # A vallásoktatás egyik hiányosságáról. (A gyónásról.) A véges embernek a végetlenséghez való viszonyában már a fejletlenség történet előtti ideje alatt is a legfőbb törekvések