Evangélikus Népiskola, 1917

1917 / 9-10. szám - Tárca

132 —

Nagy György is s e téren való alkotása is korszakos jelentőségű volt Sopronban és az egész országban.

A pedagógiai pályáról leszorítva, most anyagi téren kezdeményezett merészet és nagyot. Apósa, Zweymann Rudolf Henrik akinek vagyonából örökölt ő is, paszomántgyáros volt Bécsben Valami hasonló, de ennél sokkal fontosabb iparvállalatra gondolt tehát ő is. Bécsben sok iparos és kereskedő ismerőse volt. A Scheidling nevű bécsi kereskedő ház tagjával, Schmidt Józseffel példáéi levelezett s 1793-ban akkor megjelent új könyvét is megküldte neki.*) Nem tudjuk, ki adta neki a tanácsot, de bizonyos, hogy hazánkban az első cukorgyárnak kezdeményezője és megalapítója Nagy György volt Sopronban. Az 1793. évi szept. 21-én az ő nevében folyamodott Kreutsch András és Mühlböck Lőrinc egy ilyen gyár engedélyezése céljából a városi tanácshoz. Ekkor azt tervezték, hogy az egykori bánfalvi pálos kolostort, mely 1788. óta profán célokra szolgált, fogják gyári helyiségül átalakítani. A tanács azonban ingyen, amint kérték, nem engedte át nekik, hanem azt válaszolta, hogy a kolostort árverés utján fogják bérbe adni és ők is licitálhatnak reá.

Ettől a tervtől azonban később elállottak és más helyiséget kerestek. 1794. febr. 8-án a helytartó tanácstól is leérkezett az engedély, mely szerint Sopron külvárosában „sub nomine Geor- gii Nagy et Societatis, titulo item: Caesarea Regia privilegiata Fabrica Zachararia Soproniensis“ a gyárat felállíthatják. Nagy György most tehát hamarosan Marton Istvántól az Ujteleki-utcá- ban vásárolt házat 5000 forinton maga és a „Compagnie der k. k. privil. Zuckerraffinerie“ számára. Nagy volt az öröm, serényen folyt a munka, nagyszerű épületet emeltek (ein geräumiges, fastprächtiges Gebäude), mely csak úgy nyelte az ezereket. Nagy György a magyar tőkepénzeseket is bele akarta vonni és 1794. ápr. 1. „Tudósítás a sopronyi nádméz fábrikának felállításáról“ egy röpívet is bocsátott ki, hogy minél több részvényest toborozzon a vállalathoz.**) Az érdeklődés meg is volt. Mint láttuk, az átutazó két Teleki gróf a cukorfábrikát tekintette meg Sopronban. De szalmaláng volt itt is csak a lelkesedés.

Glatz Jakab tudós papi ember 1799-ben névtelenül megjelent munkájában (Freimütige Bemerkungen eines Ungars über

*) Önéletrajz 141. 1.

**) Szinnyei, Magyar írók IX. 579. Szarka János másik soproni tanárt tévesen mondja alapítónak. — Hrabovszky György, Dunántúli prédikátorok 94. 1.