Evangélikus Népiskola, 1917
1917 / 1-2. szám - Schwetz Mihály: A háború hatása a nemzeti nevelésre
9 nak polgáraival szemben támasztható igényeket illetőleg; lássa a jövő feladatainak dimenzióit. Előkészítjük a gyermeket a jövőben hozandó áldozatokra, felkeltjük benne az érzéket a nemzeti haladás iránt. Megtanítjuk arra, hogy a közösségből nem csupán előnyök, jogok folynak, de az előnyök fejében a közösségnek igényei is vannak az egyessel szemben, Adni a közösségnek, de nem követelni tőle. A német nemzet erényeire s úgy a mi nemzetünkéire is mutassunk rá gyakran, hogy mélyítsük a nemzeti önérzetet és önértékelést. Kifejlesztendő a gyermekekben a „nagyobb összefüggések iránt való érzék, evégből szoktassuk őket arra, hogy apróbb részletfeladataikat akként tudják megoldani, hogy az összefüggésbe hozassák az együttműködés legmagasabb formáival. A közös célok elérésére ismertessük meg velük a szervezkedési formát“ s élesztgessük az az iránt való előszeretetet. „A rend formája kösse őket össze apróbb cselekvéseikben a tömeg, a közösség, az egyetem harmonikus kifejlődése végett.“ (MagyarFigyelő.) Németország ipari fejlettségét arányítjuk Magyarország ez- irányú fejlődésének csekélyebb mérvéhez; a lassúbb tempót okoljuk meg több más körülményen kívül a nálunk szinte általánosan tapasztalható ipariszonnyal. A szülők gyermekeiket nem adják ipari pályára, hanem a tehetősebbek inkább hivatalnokoknak taníttatják gyermekeiket, a földmives szülők pedig a házhoz, kis birtokhoz nevelik, mi miatt az ipar ellátatlanul marad. Az ipari pályával szemben tanúsított balfelfogás káros kihatással van mezőgazdaságunkra is, mert a földbirtok az átöröklés folytán évről-évre kisebbedik, darabolódik s csökken ezáltal a terméshozam. Szaporíttatik az elégületienek, munkanélküliek, proletárok száma, mely jelenségek lázítólag hatnak nemzeti önbizodalmunkra s gyengítik a nemzeti egységben rejlő erői. Buzdítsuk a gyermekeket az ipari pályára! Minő célt érünk a fentihez hasonló megvilgításokkal ? Oszlatjuk az általános és lokális balfelfogásokat s alapozzuk a gyermek jövendő életfelfogását. Észrevétetjük a gyerekemberrei, miképpen kapcsolhatja bele saját boldogulását célzó érdekeit hazájának, nemzetének érdekes csoportjaiba. Öntudatot, hazafias felfogásokat nevelünk lelkében (az érzés egymagában kevés!) szoktatjuk a gyermeket a haza javára való gondolkodásra. Egyszóval — más alkalmak előjöttékor is — a hazafias problémákat igyekezzünk a gyermek értelméhez, felfogó képességéhez közelebb hozni, hogy azokat eszével is fölérhesse.
