Evangélikus Népiskola, 1917
1917 / 9-10. szám - Hutter Rezső: A módszer fejlődése
114 nelmünk nagyasszonyainak szellemi képeit, hogy ezeknek nyomaiban haladva tudjon magyarul gondolkozni, érezni, akarni, cselekedni. Legfőképen oltsd szivébe annak az angyali jóságú királyi asszonynak, nemes lelkületét, akinek vállát ő előtte érintette az első magyar király koronája, hogy mint az volt, legyen ő is e szép haza lakóinak gondozó szerető édesanyjává, hogy így kölcsönös bizalom, szeretet és megértés keletkezhessék a királyi család és nemzetünk nagy családja között. Ajándékozd meg Istenünk jó királynénkat testi és lelki áldásaiddal, hogy gyönyörű hivatása szerint felséges férje oldalán minél tökéletesebben és minél hosszabb ideig munkálkodhassék magyar nemzete javára és szent neved dicsőségére. Óh Urunk Atyánk! Hallgasd meg hozzád emelkedő fohászunkat! Isten! Áldd meg királynénkat! Isten! Áldd meg a királyt! Isten! Áldd meg a magyart! Ámen ! *) *) A soproni ev. tanítóképző-intézet április 27-iki reggeli könyörgésére Irta Ihász Ferenc. A módszer fejlődése. Melyik az a legcélszerűbb tanítási eljárás, vagy módszer, amellyel az ismereteket a legjobb eredménnyel nyújthatjuk a növendékeknek? Ez a kérdés már azóta foglalkoztatja a paeda- gógusokat, amióta tanításról szó van. A módszer megállapításánál a lélektan törvényei szolgálnak alapul. Az egyes korokban a tanításnál más-más eljárást követtek és ha rövid visszapillantást vetünk a módszer fejlődésére, találkozunk olyan tanítási eljárásokkal, amelyek tetszésünket megnyerik, de olyanokkal is, amelyeketel kell ítélnünk, és a gyakorlatban való alkalmazásra nem tartunk jónak. Az ókor leghíresebb tanítói Jézus és Sokrates voltak. Jézus tanítási eljárásának módját legjobban „Az irgalmas samaritánus“ című bibliai történetből ismerhetjük meg. Az eljárás fokozatai ezek: kiindulás egy ismert tételből, az űj anyag megismerése, a cselekvő személyek megítélése általános érvényű tételnek a megállapítása és alkalmazás a gyakorlati életre. Jézus csak az anya
