Evangélikus Népiskola, 1916
1916 / 3-4. szám - Sokoray Gyula: Mesemondó délután
— 53 — mégis megígérte az embernek, hogy ha a terv sikerül akkor gazdaggá teszi. S ezen ígéretről pecsétes levelet is adott az öreg bolgárnak, mit az zsebkendőjébe kötve zsebrevágott s azután elindultak a tekervényes utakon. Amint mennek, mendegélnek, egyszer csak egy tisztáshoz értek, melynek szárnyas lakói a szokatlan zajtól tovamenekültek. Az öreg bolgár talán észre sem vette, mert neki a pecsétes levélen és a sok pénzen járt az esze. A szerbek által fölriasztott madárcsapat a bolgár sereg fölött vonult el, de a bolgár katonák közömbösen tekintettek utánuk. Egy bolgár szénégető hazájáért agóndó szívét azonban nyugtalanította a madársereg vonulása. Ő tapasztalatból ismerte már a madárvilág sajátságait, azért gyanakodott. Gyanúját közölte a bolgár hadvezeíőséggel, t. i. hogy amerről a madarak szállnak, onnét ellenség közeleg. S valóban igaza is volt a szénégetőnek. A bolgár hadsereg eltávozott helyéről s úgy haladt előre, hogy a szerbeket hátba támadhatták. A szerb seregben óriási fejetlenség keletkezett s nagyon sok halottat hagyva hátra, megfutottak. A halottakat a bolgároknak kellett eltemetniük. A temetés szomorú munkáját egyszerre velőtrázó sikoly zavarta meg. A bolgár hősök kiváncsi tekintete egy bajtársukon akadt meg. Ő sikoltott, egy öreg ember holt teteme mellett roskadozva. Fájdalmasan jaj- veszékelt: Apám, édes jó apám! A bolgár katonák csak folytatták szomorú munkájukat, temették a hullákat. Legutolsónak az öreg ember maradt. Kiszedtek zsebeiből mindent, melyben volt pipa. dohány, gyújtó, bicska, egy zsebkendő és ebbe gondosan becsomagolva egy pecsétes levél. Átadtak mindent a fiának s vitték az öreg bolgár holttestét a sir felé. Az öreg bolgár fia könnyes szemmel nézegette a pecsétes levelet s egyszerre csak megtántorodik és felkiált hangosan: — Nem, nem engedem. Ne tegyétek a sírba! Megtagadom, hogy apám. Ki vele! Ki oda a gyepre, ahol a sasok vágják ki a szemét és marcangolják szét a húsát, mert áruló volt. Kedves gyermekek! Az elmondottakból látjátok, hogy az áruló elveszi megérdemelt sorsát s példát mutat ez arra mindnyájunknak, hogy a legrútabb bűnt, a hazaárulást keményen sújtja az emberi és isteni igazságszolgáltatás egyaránt. Legyetek azért jó hazafiak, szeressétek e hazát, melynek földjében a hősök ezrei porladnak jeltelen sírokban, kiknek lelke hagyományként hagyta ránk a honszerelmet. S mig ezen honszerelem él bennünk és utódainkban, addig élni fog a magyar nemzet is!
