Evangélikus Népiskola, 1916

1916 / 3-4. szám - Sokoray Gyula: Mesemondó délután

— 49 —

világára, hogy belőle értelmes, becsületes, derék hazafi váljon. A szépművészeti, erkölcsi- és hazafias nevelésnek tesznek szolgálatot a mesemondó délutánok.

De anyagi haszonnal is járnak, mert a 10 és 20 filléres beléptidíjakból szép összeg gyűjthető a hadi árvák javára.

Mivel azonban a legérdekesebb mese is kifárasztja a gyermeket, ha folyton csak képzeletét foglalkoztatjuk: ezért fel kell venni a műsorba olyan számokat is, melyek a kedélyre és a szívre is hatást gyakorolnak. így p. o. a dal, zene, mint a kedélyképzésnek egyik fontos tényezője és éltető eleme; továbbá hazafias szavalatok, egyszerű életképek hivatva vannak arra, hogy kellemes és tanulságos szórakozást nyújtsanak úgy a szülőknek, mint a gyermekeknek.

Tekintettel arra, hogy népünk már úgy is belefáradt a sokféle igénybevett gyűjtés és adakozásba; tekintettel továbbá arra, hogy a tanítói özvegyek és árvák keserű könnyeit letörölni nekünk kétszeres kötelességünk: a szeretet filléreit szaporítani a legcélravezetőbb mód gyanánt kínálkozik a mesemondó délutánok rendezése.

A mesedélután rendezőjének munkáját óhajtom megköny- nyítni azzal, hogy — szerkesztő úr szíves engedelméből — bemutatom a bakonyszentlászlói ág. hitv. evang. és róm. kath. iskolák együttes rendezésében 1916. jan. 6-án lefolyt „Háborús Mesedélután“ műsorát. A szépen sikerült ünnepéty 76 K-át eredményezett. A műsor a következő volt:

1. Megnyitóbeszéd. Mondotta Lendvay Béla plébános.

2. Álmodik Rákóczi. Énekelte az ifjúság. Szövege: Pósa Lajostól. Dallama Szalay Miklósnétól.

3. Vasárnap a sáncon. Gyóni Gézától. Szavalta Hutingner Róza. — Ki arat... Szávay Gyulától. Szavalta Koncz Margit.

4. Háborús mesék. Előadta Halmi Irma tanítónő.

5. Magyarország a mi kedves szép hazánk. Énekelte az ifjúság.

6. Peták huszár esete. Kiss P.-tól. Szavalta Sokoray Gyula tanító. — Két levél. Benedek Elektől. Szavalta Major Mária.

7. A hazaáruló. Mesélte Sokoray Gyula tanító.

Kedves Gyermekek! Én is ott kezdem, ahol a mesét kezdeni szokták:

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy édesanyának három fia, kiket egyformán szeretett; de gyermekei nem egyformán szerették őt. Különösen a legkisebb fiú volt háláltlan anyja iránt,