Evangélikus Népiskola, 1916

1916 / 3-4. szám - Stoll Ernő: Tanitók feladata a gyermekvédelem és a patronázs szolgálatában

— 47 —

mekvédelem fölkent szolgájának kell tekintenünk. A gyermek egyéni boldogságát a tanitó alapozza s így közvetve a nemzet jövőjét, melyért ő is felelős és kell, hogy e felelősség érzete mindinkább erősebb és tudatosabb legyen.

Azt tudjuk, hogy volt és van vad nép, mely erkölcsi megrovás nélkül tűri a gyermekgyilkosságot, de ne feledjük, hogy e bűnt napjainkban népeink jórészénél más mód és alakban fedezi titkoltan a megélhetés nehézsége, a vadságban bujdokló tudatlanság. Ha valaha, úgy most itt az ideje a gyermekmentés százkarú akciójának, a gyermekveszedelmek oknyomozásainak, az ok-okozati összefüggés keresésének. Azon társadalmi bajokra, melyekre a múlt x-et tett, a jelen megkereste a kútforrást, megtalálta a fájó sebre gileád balzsamát. Más szemmel nézte a gyermektanulmányozás előtti időben a gyermeket a középkori gondolkodású tanító s viszont a gyermek is — ki legtöbbször, Rousseau szavaival élve, bérelt poroszlót látott benne — mint most a gyermeknevelés renesszansz korában. A múltért feleljenek azok, kik az iskolát lélekkizsákmányoló intézménynek tartották, de a jelenért a most élők felelősek a jövő itélőszéke előtt. A gyermektanulmányozás ügyének felkarolása mindinkább szembetűnővé teszi a mulasztást, a tananyag és tanmód fogyatékosságait, melyeken megtörik gyakorta az egyén természeti hajlama s szerencsétlen lesz az életpálya és a pályaválasztó egyaránt. E fogyatékosságot az iskola éltető lelke, a tanító azáltal pótolja, hogy megismeri a gyermek testi, szellemi erkölcsi erőit és fogyatékosságait. A banális utak taposása helyett a gyermektanulmányozás látszögéből nézem a tanító gyermekvédelmi és patronázs feladatát, hogy a bűnt megelőzni, a preventiót meg tudhassa tenni s okszerűen védelmezhesse a gyermeket.

Fejtegetéseimben tehát, hogy szolgálatot tehessek a pártfogó egyesületeknek s így közvetve a Ligának, a pártfogó kartársaimnak, kiknek ügyszeretetét kérem, s a pártfogalondók mai nagy tömegének, kik most leginkább ki vannak téve a züllés veszélyeinek, oknyomozóan eljárva keresem: a) általában a gyermekek erkölcsi romlásának kútforrását és a bajok orvoslását, b) a tanköteleskorban levők erkölcsi hibáit és gyógyítását, c) az állami gyermekmenhely kötelékébe tartozók és a patronázs védelme alatt állók ellenőrzésének, irányításának módjait. Kutatom az okokat, hogy ezt megismerve az okozatot megszüntethessük, az oksági tényezők elhárításához nemes elhatározással hozzáfogj