Evangélikus Népiskola, 1916

1916 / 3-4. szám - Krug Lajos: Milyen legyen a jövő iskolája?

újból kérdéseket intézni, hogy tudásvágyát kielégítse. Világos, hogy a tanító képzésének is univerzálisnak kell lennie és ismernie kell a célt, amit a gyermekek által felvetett kérdés segítségével el akar érni, de erőszakosan irányítania nem szabad, mert a felkeltett érdeklődést riasztaná el vele. Természetes, hogy óráról-órára kiszabott tananyagról ilyen módszer mellett szó sem lehet és Berthold iskolájában a 14-ik évet betöltött növendék tudás és ismeret dolgában mégis messze túlszárnyalja a hasonló- koruakat, kik a régi rendszer szerint vették be szakonként és óránként a közlendőket.*) Ne gondoljuk azonban, hogy Berthold iskolája azért el­kényezteti a növendékeket; sőt fokozottabb kötelességteljesítésre neveli őket. Sokan azt hiszik, hogy a gyermeket csak akkor szorítjuk sikeresen kötelessége teljesítésére, ha mindennap elmond­juk neki, hogy mi a teendője s ha annak elvégzésében szigorúan ellenőrizzük. Ez az eljárás tehát feltételezi, hogy a gyermeknek későbbi élete folyásában is mindig lesz valakije, aki megsúgja neki, hogy mit tegyen? De mi lesz akkor, ha magára hagyjuk s ha az élet olyan helyzetbe sodorja, amikor csak magára támasz- kodhatik és nem látja tisztán az utat, melyen a kötelességmulasz­tás terhe nélkül haladnia kell? Azért a fegyelemgyakorlást is tisztán a gyermekekre bízza a Berthold-féle iskola és bevezeti őket egyúttal az önkormányzat művészetébe is. A tanító köztük csak mint jóindulatú, idősebb barát szerepel. Tanulótársaik felett is ők ítélkeznek. így pl. joguk van, olyan lusta társat, aki az együttes tanításban háromszor indok nélkül hiányzik, maguk közül kizárni. Ez az eljárás neveli az önállóságot és a felelősség érzetét is. A tanulók megteremtik maguk körül kicsiben a társadalmi vonatkozásokat, melyek nagyban is meg­vannak és azután zökkenés nélkül illeszkednek a társadalmi rendbe felnőtt korukban. Ezen módszer ellen legfőbb érvként azt hangoztatják, hogy a gyermekek figyelme sok irányba szétszóródik. Pedig nem áll, sőt megesik, hogy egy-egy felvetett kérdés annyira leköti a tanulók figyelmét, hogy azt több órán át kell tárgyalni s vele egyetemben felmerül a kapcsolatos, összefüggő, egymásból folyó kérdések egész özöne, melyek hatalmas perspektívát nyitnak a *) A részletes eljárást, miután erre tanulmányom szűk keretében bővebben ki nem térhetek. Berthold Ottó most megjelent könyvében olvashatja mindenki s azért azt minden tanítónak figyelmébe ajánlom. — 41 —

Next

/
Thumbnails
Contents