Evangélikus Népiskola, 1916

1916 / 1-2. szám - Tárca

— 24 —

ben szerepelt s mindenütt munkát vállalt, melyet tudással párosult szeretettel, örömmel végezett a köz javára. Amily kedvelt és dédelgetett volt az illusztris körökben, époly szeretettel fogadta és szívesen látta körében a köznép s ennek elárvult gyermekei is. A Nyíregyházi Jótékony Nőegyletnek 40 évig volt titkára, mely minőséégben gyakorta fölkereste az Erzsébet Árvaház árvagyermekeit s a szeretet ünnepén a karácsonyfa körűi gyülekezett apróságokat áldó kezével simogatta, mint a Mester, midőn mondta : „Engedjétek hozzám jönni a kicsinyeket..Érdemeinek külső elismerései a kir. tanácsosi cim s a koronás arany érdemkereszt, melynél azonban tündöklőbb volt a boldog megelégedettség kisugárzása, a teljesített emberi kötelesség boldogító tudata. Szerette pályáját s a régi latin mondással ellenkezően azt hirdette, hogy csak szeretet küldhet és vezethet mindenkit a tanítás pályáján. A templomot, Minerva templomát, melyben hirdette az ismeret szavát, szétszórhatja az idő viszontagsága, miként lelkes papjainak porait, de a kuturának szeretettel hevített tégláit vállról-vállra teszi a nemzedék s építi a szellem

templomát. •

____________ (S. E.}

T

ÁRCA.

Kritikán fölül.

Meghalt Rába. Özvegye bizton követi őt...

(Legalább is ezt hajtja folyton a holt előtt!)

Ájulástól ott őrzi a néne s ángyó had —:

„Ugyan Ancsúr! — győződj meg, ne hagyd el úgy magad!..“

— A sötét, festett kendőt még bellebb húzza csak-------:

„Ne vigasztaljon keetek, mert szivem meghasad!“ —

... Éneklő búját messze az utcán hordja szél.

Egész falu Rábáné mély gyászáról beszél.

— Már csendítnek; már közéig a mester és a pap.

Összejött a fél falu, ráérő most a nap.

Megnéznek és megsúgnak mindent apróra itt;