Evangélikus Népiskola, 1916
1916 / 1-2. szám - Tárca
Mintha tárlaton látnák e háznak javait. . .„Szép koporsó.. “ — „De hogy’ vó’t?.. “ — „Tizenkilenc forint.“ — „Szép. — Nem is olyan drága!.. “ — Másik fejével int, — „Megérdemelt vó’na még különbet is talán..!“ — „Ugyan hagyjad! — jó lesz ez a földbe néki már..“ — Nem! ezt tovább csak füllel eltűrni nem lehet!.. Hát ezeknek nem elég még ennyi becsület ?!! A gyászoló özvegynek orcája lángba kap-------; „F ogom látni! kigyelmed különbet hogyha kap. Mer’ úgy...!“ — „Csitt!!" (már itt vannak a mester és a pap) — Ancsúr asszony észbontón újra a jajba kap! — Bedőkné. Egy tanító levele a harctérről. Mindenfelé a városban a kiváncsiak tömegén haladunk keresztül. Mi virágot is kapunk, első galíciai virágunk. Egy érdekes jelenetet látok. A trén mellett egy őrmester halad. Vizsgáló szemekkel tekint jobbra-balra, egyszer csak megrohanják, asszonyok, öreg emberek ölelik-csókolják, ez igyekszik kibontakozni, de még jobban körülölelik. Akik ezt cselekszik egészen át vannak szellemülve. Idő nem volt érdeklődésre, de magamnak úgy magyaráztam, hogy az őrmester Rudkiba való lehetett s az illetők hozzátartozói. Már ki is érünk a városból. Egy óriási völgy fekszik a kimenetelnél, melyen azelőtt nagy fahíd vezetett keresztül. Most már csak füstölgő üszkök láthatók. A muszka ezzel is akadályt akart elénk gördíteni, azonban már előttünk is nagyon sok csapat vonulhatott át a völgy mélyén csörgedező folyócskára tett pár gerendán. Repülőgép kering felettünk. Nem tudjuk kié? A találgatások egész láncolata, egyik baka okosabb mint a másik, még civakodás is válik a találgatásból. Közben jó előrehaladunk. Már az országút a dombra is felvág. Itt megállunk. Lovasküldönc jön, jelent valamit. Féltem, hogy még sokat kell gyalogolnunk, mert feltört talpam egyáltalán nem óhajtotta a tovább gyalogolást. Egy erdőhát mögötti faluba érünk, mire egészen lecihelődünk, öreg este van. Sátort csinálunk, hatalmas mély álomba merülünk. Már jól fent volt a nap 17-én, mikor gyors tempóban felkeltünk, nemsokára utána valahová indulunk, de már nem azon az úton,
