Evangélikus Népiskola, 1916
1916 / 15. szám - Stotzer Károly: Korszerűség vallásos nevelésünkben
195 — sok az anyag, kevés a vallástani óra és az a négy év édeskevés ahoz, hogy általános műveltséget sajátítson el a növendék és aztán még szakismereteket is szerezzen. Ezen a hibán természe- tesen még sokáig nem fogunk tudni segíteni, de a jövő talán meg fogja hozni az alaposabb, az ideáüsabb tanítóképzést és ezzel egyúttal a korszerűbb vallásos kiképzést is. Hiszen nem mondom én, hogy nagy tudásu theologusokat neveljenek a tanítóképzőkben, hanem azt, hogy a növendék legalább alapjaiban ismerje meg vallásának tételeit és e tételek magyarázatát. Megtörtént például az a furcsa eset, hogy egy negyedéves tanító- növendék a gyakorlóiskolában tanítva az úrvacsorát, egész ártatlanul Kálvin szerint magyarázta a kenyér és a bor jelentőségét és nem volt csekély mértékben meglepve, amikor a gyakorló- iskola vezetője azt kérdezte tőle, református-e? Honnan tudta volna olyan pontosan ezeket a dolgokat? A tanítóképzőben nem volt arra idő, hogy ezt pontosan megmagyarázzák és máshol sem tanulta. A másik dolog pedig, aminek forrását szintén a tanítóképzőkben keresnünk kell, az, hogy nem is tanulja meg a növendék eléggé a vallástánítás összes ágait. Még a felekezeti képzőben is legtöbbnyire csak bibliai történet tanítását hallgatja a növendék, amikor a tanítási órákon hospitál, vagy amikor maga tanít. Egyháztörténetet vagy kátétanítást elég ritkán hall és borsódzik is a háta tőle, hogy neki ilyent kell tanítania! Miért? Mert nem is tudja, hogyan fogjon hozzá. így jár aztán persze az életben is. Tapogatódzik a sötétben, holott épen ezeket a legnehezebb dolgokat kellene legalaposabban megismernie. Sokkal másképen is tanítaná például a kátét. Nem magoltatná, hanem korszérüen, értelmesen tanílaná, ami mindenesetre sok embernél eloszlatná az idegenkedést a káté, vagy egyáltalában vallástanítás ellen. A korszerű vallásos nevelés a tanítóképzőkben természetesen önként mega után vonná a népiskolai vallásos nevelés korszerűsítését is. Ha jól megvizsgáljuk a dolgot, akkor alapjában véve a népiskolai vallásos nevelés korszerűsítését csak úgy lehet elérni, ha gyökeresen megváltoztatjuk a vallástanítás eddigi alapeiveit. Hiszen azt minden tanító tudja, hogy túlságosan sok az, amit e téren követelnek tőlünk. Persze annak idején — és még ma is — arra hivatkoztak azok a theologusok, akik vallástanításunk anyagát összeállították, hogy követelni kell a lehetetlent, hogy megkapjuk a lehetőt. Ez pedig elég helytelen felfogás. Épen azért
