Evangélikus Népiskola, 1916

1916 / 11-14. szám - Tárca

181

Tanító sírja felett.

Isten, ki élsz öröktül mindörökké,

Csak egy tenyérnyi a mi életünk; Születünk, élünk s a sir halma föd bé,

Sír éjszakája, ha napunk letűnt.

Boldog, ki hű munkával s szeretettel Meghosszabbítja ezt az életet,

Bár sírba hull, de neve nem veszett el, Mert őrzi hála s szép emlékezet.

Kit e koporsó fed, hű volt halálig Családban, iskolában egyaránt;

Vezérfény volt — már többé nem világit, Szép-, jó- és igazra már nem szab irányt. Halál völgyébe vitt korán az útja,

S fölötte drága-gyöngyként köny pereg, Egy szív sincs, mely őt elfeledni tudja — Sír a család, sir a gyermeksereg.

Együtt sírunk mindnyájan a sírokkal,

S áldva kisértük nyughelyére őt;

Végső áldással, végső búcsu-csókkal Tegyük kiessé e bús temetőt.

Szolgádnak adj nyugalmat itt, nagy Isten, És adj neki Magadnál égi bért, —

A gyászolóknak adj vigaszt a hitben — Hallgass meg minket az Úr Jézusért!

SÁNTHA KÁROLY.