Evangélikus Népiskola, 1916

1916 / 11-14. szám - Tárca

— 182

Apró rajzok nagy időből.

A tej.

Szegény Hlavács Péter is letette a vakolókanalat a mozgósítás hirére és jelentkezett ezredénél. Hlavács, a derék kőműves azonban nemcsak a vakolókanáltól búcsúzott el, hanem feleségétől és négy gyermekétől is. A gyermekei közül legnagyobb volt a Marci, ki körülbelül tiz éves lehetett, amit ugyan nyápic, gyenge termetéről kevesen hittek volna el. Hlavácsnénak, a gyenge asz- szonynak segítője most már a még gyengébb Marci lett. Ő szaladt a boltba, ha a főzéshez gyorsan egy kis liszt kellett, az ő feladata volt reggelenként a boltból a tejet elhozni. Ez az utóbbi feladat nem a legegyszerűbbek közé tartozott, miután a tej ára huszonnégy fillérről negyvenre sőt ölvenre szökött, de Marci anyjának hadisegélye a régi kis összeg maradt.

Eltekintve e szomorú ténytől, azért is volt nehéz feladat a Marcié, mert hétről-hétre kevesebb tej jutott a város boltjaiba. Korán reggel keltette fel már anyja: „Kelj fel fiú, menj tejért!“ A fiú szófogadó volt, vette a tejes-kannát és ment. Mikor télen még más jobbmódú gyerekek puha, meleg ágyukban a másik oldalukra fordultak, ő már talán a negyedik tejesbolt ajtaja előtt várakozott a tejre váró tömegben. Szegény fiú hidegben, ködben hány órát töltött az utcán, míg megkaphatta napi fél vagy egy liter tejét. Otthon ezalatt felébredtek testvérei, A nagyobbak már felöltözve bámultak ki a havas utcára és várták Marcit a tejjel. Ha az ablak alatt elment, a kanna födelének zörgéséről találgatták a szobában, mennyi tejet hozott Marci. Hlavácsné is aszerint mérte rá a dicsérő szavakat, no még természetesen a gyerekeknek a kávé mennyiségét is, amint több vagy kevesebb tejet hozott. Sokszor bizony sem Marcinak, sem az anyjának nem jutott reggeli és ilyen napokon Marci az iskolában a szokottnál is sápadtabb volt.

Az idei esős tavaszban a gyenge Marci a sok utcán való álldogálásban megfázott, kórházba került súlyos betegséggel. Hlavácsné örömére azonban a vézna fiú megbirkózott a betegségével, bár ez a küzdelem néhány hétig tartott. Hogyan is történhetett volna ez máskép? Ki állott volna akkor órák hosszat a tejesbolt előtt, hogy testvérei tejhez juthassanak, ha ő elpusztul ?

Marci tehát felépült. Mint a gyógyult katona megint kezébe veszi fegyverét és indul vissza a harctérre, úgy Marci is fogja megint reggelenként a kannát és megy a tejesboltok elé.