Evangélikus Népiskola, 1916

1916 / 1-2. szám - Stoll Ernő: Tanítók feladata a gyermekvédelem és a patronázs szolgálatában

— 19 —

fogásba vétel) egyesület tagjai a szó értelmének megfelelőleg az emberiség oltalmazol, amennyiben a szellemi és erkölcsi sülye- déstől a gyermeket megóvják. Csak a név idegen, de a lényeg otthonos az emberi szívben, minek neve: szeretet, mely mindeket áthat és felölel értéke szerint. A patronázs tevékenység mint tudatos és együttes társadalmi tevékenység. Amerikában tűnik fel legelőször kisérletkép, majd pedig Dánia alapított egy rövid életű patronage egyesületet s később 1850-ben egy életképeset. Németországban 1826-ban lépett föl az eszme s 1882-ben élte virágzáskorát a badeni pártfogó szervezet. A patronázs ügy szociális jelentőségét mutatja az a ténykörülmény, hogy működési irányában ledőlnek az emberiséget elválasztó falak, melyet a vallás, faj és nemzetiség építenek. A pártfogó nem kérdezi azt, hogy melyik gyermek hol imádja Istenét? Azt sem kérdezi, hogy ki és mi volt a gyermek apja? Az elfogulatlan ember ily kérdéseket nem tesz az embervédelem küzdelmében, az emberszeretet jegyében. A pártfogó-egyesületben ideálisan egyesül a férfi és a női patronázs tevékenység, a különféle társadalmi állástí és felekezeti egyének, melyeket egyesít a nemes erkölcs és humanizmus. A tagok, bár a társadalom minden rétegéből kerülnek ki, mégis egyformák az emberszeretet oltára előtt s csak az áldozatok nemességében s a tettek nagysága által különböznek erkölcsi értelem és tekintetben. Nevelést, a múlt mulasztását pótolja a patronázs s a jövő boldogságát és nyugalmát alapozza, biztosítja. Csak a gyermeki lélekhez lehajolni akaró lélek tudja a társadalmi élet növelte haszontalan harmatgyökereket, vadhajtásokat nyesegetni, fogasztani az amúgy is tetemes számát a bűnös lelkeknek, apasztani a társadalom és az állam terhét, szaporítani a becsületes munkás kezeket. A patronázs mentési akciója tehát nemcsak az egyén, hanem a társadalom és az állam anyagi, szellemi és erkölcsi jólétének is biztosítéka. Ezért öleli föl korunkban az állam is az egyesek baját s féltő gonddal kíséri a kiskorúak, fiatalkorúak, sőt a háborús idő óta a csecsemők és anyák ügyét is. S teszi pedig ezt a társadalom nyugalmának biztosítására, illetve az állam gazdasági s a nemzet erkölcsi erejének fokozása céljából. Részletezve a patronázs munkát, az egyesület a következőket kívánja tagjaitól:

a) elhagyott, illetőleg az erkölcsi romlás veszélyének kitett 12 éven aluli gyermek pártfogásba vételét;

b) az erkölcsi romlásnak kitett, züllésnek indult, vagy bűn- cselekményt elkövetett 12—18 éves fiatalkorúakat pártfogolni;