Evangélikus Népiskola, 1916
1916 / 1-2. szám - Stoll Ernő: Tanítók feladata a gyermekvédelem és a patronázs szolgálatában
18 tudatos okszerű embervédelem a testtel együtt a lelket is megakarja menteni s a nemes célok szolgálatába, a tökéletesedés felé hajtani. Az emberek jó erkölcseiért, a népek jó neveléséért mindenkor küzdöttek a nemzet és emberiség legjobbjai. A vallás és honalapítók a jó nevelés által igyekeztek jobbá tenni az embereket. A .keresztyén vallás a tökéletesedés felé sarkal bennünket. A nagy reformátor első tekintete az iskolák, a gyermek- nevelés felé fordult. Szent István belátta, hogy a fegyverrel szerzett szép hazát csak az iskola, a jónevelésnek e várai tarthatják fenn: iskolákat állíttatott. Mária Terézia, kinek koráig a neveléstanügy rendezve nem volt s csak egyházak és egyes férfiak gondoskodtak az iskolákról, a tanügyet politikumnak, felségi jogkörébe tartozó ügynek jelentette s az első árvaházat is megalapította. A legnagyobb tanító eme szavai tehát: „Aki ilyen gyermekek közűi egyet befogad az én nevemben, engem fogad be“ megértő szívre találtak. Ez árvaházak adták meg annak idején a példát az emberszeretet és gyermekvédelem gyakorlására azáltal, hogy megmentették a támasznélküli árvát és az erkölcsi betegségben szenvedő, veszni induló gyermeket. Addig is, míg az árvák ügye intézményesen rendeztetett, mindig voltak könyörülő emberbarátok, kik egy-egy árvát felneveltek, sokszor a felnevelő család és ezzel együtt a nemzet és emberiség díszére, mindig javára, sohasem kárára és szégyenére. Gyermekvédelem és így patronázs mindig volt, mióta ember az ember. Midőn a troglodita ember magához vette az árván maradt gyermeket, midőn tenyerével letörülte ennek forró könnyeit, midőn megölelte, megcsókolta, akkor kezdődött a gyermekvédelem és a patronázs; mert történeti kialakulása csak a szeretet külső megnyilatkozásával kezdődhetett és végződhetik. A gyermekvédelem története, nyoma a múlt ködébe vész, de célja mindig az emberi faj erősítése és nemesítése volt, csak az eszközök változtak, amennyiben az ösztönszerűen válogatottakat a tudatos cselekedet és okszerűen alkalmazott eszközök váltották föl. E tudatos cselekedet és célirányos eszközök a nemes érzelmek uralomra jutásának megnyilvánulásai, melyek a patronázs egyesület tevékenysége gyanánt szerepelnek. E hárítás egyesületben a társadalmi egyedek az emberszeretet jegyében gyűlnek össze a lelkiismeret parancsára, hogy szellemi, erkölcsi kincseiktől gyámolítsák a rászorultat, gyakorolják a könyörületességet, a szeietetet, haszno- síták energiájuk fölöslegét. A patronázs (patronage = párt
