Evangélikus Népiskola, 1914

1914 / 2. szám - Stoll Ernő: A kolduló iskolás gyermekek

33

egy fiú kapott 10 fillért, melyért cukrot, zsemlyét vett. A szülők elég jómódúak.

Az ily szülő lassanként annak a tudatára jut, hogy a gyermeknek már most is hasznát veheti a keresetre kényszerítve szaporítja a gyermekmunkások számát, segíti a züllés útjára. Ide vezetnek a hagyományos szokások.

Az ismétlő iskolások és a serdülő ifjak már mint Betlehe- mesek is kivették a kóborlásból és koldulásból a részüket. De nemcsak koldulnak, hanem ahol lehet, ott a konyhában tartózkodó kifordított subáju Öreg vagy Bacsa minden elemelhetőt a tarisznyájába sülyeszt. Épen ilyen ártalmas játékot űznek a Csil. lagosok s egyéb ünnepi köszöntők.

Ha valahol, úgy a gyermeknél lehet alkalmazni e mondást : alkalom szüli a tolvajt; mert hiszen akarata gyenge Ítélőképessége, mely a jól a rosztól megkülönbözteti : gyarló.

Vannak, kik a hagyományos szokásokat az ünnep magasztos voltával hozzák kapcsolatba, az ünnep kiegészítő részét látják benne s mint a múlt emlékét a kegyelet megőrzésre méltónak tartják. A tapasztalatból leszűrt következtetések azonban azt mutatják, hogy az elfajult hagyományos szokás nem egyéb a züllés egyik lépcsőjénél, mely egy lépéssel mélyebbre viszi azt, ki gyakorolja. Az előrehaladott kor iróniája az, hogy a középkorból szerzi a népies ^szórakozásokat, holott ezt a mozi, továbbá a vetített képekkel kisért ismeretterjesztő népies előadások, mesedélutánok, hasznos könyvek s egyéb modern szórakozások nemcsak pótolják, de messze fölülmúlják.

Preventív gyermekvédelmi szempoatból e hagyományos szokások mint a züllés eszközei rendkívül károsak. De a szülőkre veszedelmes amennyiben a koldulás egyik neme lévén> tehát törvénybe ütközik a gyakorlása. Az 1879. évi XL. t.-c. 6ő. §-ában világosan meg van írva, hogy „aki hatósági engedély nélkül nyilvános helyen, vagy házról-házra koldul, vagy aki 16 éven aluli gyermeket a koldulásra biztat, vagy kotdulni küld, vagy e célból másnak rendelkezésére bocsát, 8 napig terjedhető elzárással büntetendő.

Minden gyermekvédelmi és patronázs tevékenységben a legfontosabb a preventív munka, melynek ereje és tökéletessége megkönnyíti a fogházmtssziónak mindinkább sulyoskodó gondjait, csökkenti a karitativ intézmények számait. A gyermek, ha szegény is, nem könyöradományt, hanem nevelést kiván. Nem a könnyű pénzszerzésre kell a gyermeket szoktatni, hanem arra,