Evangélikus Népiskola, 1914

1914 / 1. szám - Nyilttér

21

t. i.: senki a maga ügyében bíró nem lehet» még kevésbbó még ezenfelül /vádló, meg végrehajtó is egyszemélyijén.

Az js jellemző a dologban, hogy a midőn B. L. úr sértve érzi jnagiát kérelmünknek a „lealázó gyámság”-rói szóló pontja által, ,nem azt kérdezi, hogy hol van ily gyámság és miben áll ? Hanem ,az.t,- hogy ki indítványozta és ki hozza a nyilvánosságra ? és mivel már előre is várta, hogy ez más nem lehet, mint csak ,én, ezért kettőnknek ront. — Ugylátszik, „egészséges gondolkodása” jnellett nem tudja, hogy ha valamely testület elfogad egy indítványt, úgy az már nem az indítványttevő egyesé, yagy az az;t esetleg végrehajtó elnöké, hanem az egész testületé. B. L. úr mégis csak az indítványt tevő Ívnál)el ellen és ellenem tör. Ügy látszik, „egészséges gondolkodása” mellett ő is helyes élvnek tartja azt az. elvet, hogy: nem a létező bajon, vagy visszaélésen kell segíteni, hanem csak azt kell elnémítani, aki szóba vagy nyilvánosságra Jiozza és akkor minden jól van, megmaradhat minden a régiben, még a „gyámság” is és nem zavar- tatik a „harmónia”. ■

B L. úr szeretné megkérdezni az egyházmegye tanítóit egyenként., jiogy micsoda álláspontról, illetve minő gyámságról van itt szó ? ,és azt hiszi, nem tudnák megmondani, amint az ő tanítói, meg .egyletünk alelnöke sem tudta. Nagyon könnyen meglehet, hogy sok fiatal, és akik most jöttek ide, mint az egyik lőrinei kollégánk, js, nem1 tudják; meg a viszonyok sem mindenütt ugyanazok. ,I)e az idősebbek még jól emlékeznek és aki átlapozná .az Ev. Népiskola régebbi évfolyamait, onnét is meggyőződhetnék, .hogy a tolna-baranya-somogyi ev. tanítók évtizedes ,küzdelmet voltak kénytelenek folytatni, hogy bár az egy-, házi /törvények értelmében tagjai voltak az egyháztanácsnak, a presbyteriumnak, mégis akadt hely, hol ennek gyűléseire ennek dacára nem hivattak meg s úgy határozataiba be nem folyhattak Legföljebb akkor hivták őket a gyűlés színe elé, mikor valamely rájuk vonatkozó határozatot kellett velük közölni. Ha kérdene valaki: Hát ki vezette a gyűlés jegyzőkönyvét ? Körűivé a felelet rá: az nem volt, arra nem volt szükség. És az sok ti* kintetben kényelmes helyzet volt: A határozatokat nem kellett azokat foglalni. Ennek ismét az volt a jó oldala, hogy az illető azokat foglalni. Ennek ismét az volt az jó oldala, hogy az illető lelkéisz jóformán azt vette határozatnak, a mi neki tetszett, mert világi felügyelő a legtöbb gyülekezetben nem volt, amint ma is a legtöbb helyen nincs. A gyülekezőt! gondnok, a kurátor, a legtöbb esetben egy akaratén volt a lelkésszel és semmiben sem mert ellene állást foglalni, már csak a számadás elkészítésére való tekintetből sem.

Ily módon történt az egyházmegyéi gyűlésre való kép-viselők kiküldése is. Nem egy helyen ezek választását sem ejtették ineg, elment cjda a lelkész és a legjobb esetben elvitte magával a kurátort. így hozták meg azután a. tanítókról is a. ha