Evangélikus Népiskola, 1914
1914 / 1. szám - Nyilttér
22 tározatokat ott róluk-nélkülük és tény az, hiogy ily viszonyok közt nem egy tanító és tanítócsalád sokat volt kénytelen szenvedni. De hogy még ma is sok kívánnivaló lehet hátra, mutatja az is, hogy egyházmegyénk egyik tanítói körében (véletlen nem a sióvidékiben) indítvány tétetett 2—3 évvel ezelőtt, hogy az egylet kebelében a tanítók jogait védő bizottságot szervezzenek. S ez indítványt a többiek is elfogadták. A gyámság tehát nem az, hogy a lelkész az iskolaszék elnöke, hanem abban nyilvánul, hogy miként alkalmazza az ezzel járó jogait. Nyilvánúl azon mellőzésben és lekicsinylésben, amelyben a tanítókat részesítik. Mert ha az iskolaszéki elnök azért jön az iskolába, hogy a tanítót nehéz munkájában támogassa, segítse: minden tanító szívesen látja őt bármikor. Azonban, ha azért jön csak, hogy a tanító feletti felsőbb sógét és hatalmát mutassa és kijelenti, — állítólag — ,,ittén vagyok az úr, itt én parancsolok”, stb. — erre nincs szükség és ilyen ténykedés csak ártalmára van iskolának, egyháznak. Lám, B. L. úr pap létére kijelenti: „nem mindenütt és nem mindenkivel lehet imádkozni” és hogy nem tud „ennek a tanítóságnak a gyiülésén”. Itt önkéntelenül .eszébe jut az embernek a publikánusra mutató farizeus! — Ha 1$. 11. urat egy halálraítélt gonosztevő mellé hívnák, hogy azt utolsó óráiban lelki vigasszal lássa el, oda elmenne és azzal imádkozna, nemde ? Azonban a tanítók közé nem ment imádkozni a saját templomába, mikor erre a szokás szerint kérték. A tanítóságot tehát kevesebbre becsüli még annál a kötélre megérett gonosztevőnél js, csak azért, mivel azt meri kérni, hogy minden lealázó gyámság alól felmentessék. De azért a szavával, azt állítja, hogy „a tanító és tanítói hivatás iránt nagyobb szeretetet és becsülést senki sem hozott magával az iskolából az életbe”, mint ő. Látszik, hogy ez a nagy szeretet miként nyilvánúl és bizonyára .ez is igazolja egészséges gondolkodását. Említ három feleletet is, melyet állítása szerint kaptunk kérelmünkre, h°gy ellenünk bizonyíthasson: Az elsőről, t. -. a „Tanító”-ban megjelent, elmefuttatásról már másik közleményemben elmondtam véleményemet. A másikra vonatkozólag pedig, hogy jk. i. a kér. tanítóegyesület „megütközve” jelentette volna ki, hogy „ezzel az érthetetlen és meggondolatlan felterjesztéssel egyet nem ért”, — azt kell kérdeznem, hóimét vette ezt ? Hiszen én jelen voltam azon a gyűlésen ;és nem tudok róla és a gyűlés e pontot nem is tárgyalta. Őszi gyűlésünkön előterjesztett beszámolómban előadtam, hogy ez miként történt, de tény az, hogy kérelmünk ezen pontja ott — t. i. a kér. tan. egyl. gyűlésén — szóba
