Evangélikus Népiskola, 1914
1914 / 10. szám - A kántortanítók fizetésrendezéséről
— 227 óhajtja rendeztetni, hanem a tanítói járandóságokat is meg akarja váltatni. Teljes egészében aláírom. A m;i|i körülmények között a tanító már nem gazdálkodhatik. Az egyház adjon tehát a tanítónak annyi készpénzfizetést, amennyit az 1913. évi törvény értelmében megállapították. Ehhez az állam feltétlenül hozzájárul. A tanító nem veszíthet, m rt ha kevesebb készpénzt Js kap, mini amennyire akár az új, akár a régi javadalmi jegyzőkönyvben a járandósága értékelve van, az megtérül a fizetéskiegészítésnél. Ha pedig az egyház nyer, azt tegye el nyugodt lelkiismerettel. Máskép áll azonban a dolog a kántoriakkal. Ezek megállapításánál nekünk sem szabad majdan a magasabb értékű, vagyis 1008. é' i jegyzőkönyvet alapúi venni, hanem az 1893. évit, úgy, hogy példáz] a rác'kozári kántortanítónak nem 80 ) koiona kántorra maradna, hanem csak 400 korona.. De ha több kántori javadalma maradna bárkinek is a megállapítandó összegnél, akkor sem lehetne azt csonkítani, mert itt csak a minimális fizetés meg- állapításáról van szó. A minimális fizetés megállapútására. tehát íoképen azért van szükség, hogy végre azok a kántortanítók is kapjanak valamit, kik évek óta teljesen ingyen végezték a rájuk rótt munkát. Ez áll oly esetekben, mikor új tanítói állás lóról van szó. Az újabb állásoknál ug'yanis megadták a törvényes tanítói fizetést, de ennek Tejében kötelezték egyszersmind a kántori teendők elvégzésére is, minden kántori díj nélkül. Végül V agner Ádám lelkész úr a kántortanítókat két csoportba osztja, u. ni. levítatanítókra és kántortanítókra. Itt csak annyit |kiyánok megjegyezni, íbogy tulajdonképen háromféle kántortanító létezik. Van ugyanis levítatanító, olyan kántor, ki maga végzi el a teendőket és cdyan, la,hol esetleg ketten, sőt hárman is végzik. Nem értem ezek alatt azonban a segédkántorokat, hanem csak a 'rendes, hiványilag kötelezett kántorokat. Ami pedig a megállapítandó díjak összegét illeti, arra né íve nem érzem magamat hivatottnak javaslatot tenni, de ismételten hangsúlyozom, semmi körülmények között sem kerülne az egyházaknak oly nagy anyagi áldozatokba, mint amilyeneknek azt mondják, azon egyszerű oknál fogva, mivel a kántori javadalmak tulajdonképen úgyis megvannak s legfeljebb csak arról lesz szó, hogy külön kántori díjlevélbe foglalják. Még kevésbé terhelné a közalapot, mível ezt a csekély anyagi áldozatot egyedül az egyházaknak kötelességük meghozni. Paks, 1914. május hó. Kinkel György.
