Evangélikus Népiskola, 1914
1914 / 10. szám - A kántortanítók fizetésrendezéséről
— 225 .zést kelteti nemcsak a tanítók, hanem az egyházi hatóságok körében is. És ez természetes is volt, mivel nemcsak a tanító veszített volna alapfizetéséből, de vesztett volna különösen az egyház, mert nem lett volna neki fizetett kántora. Bekövetkezett volna tehát az a lehetetlen állapot, hogy vagy a tanító tartozott volna, ingyen elvégezni a kántori teendőket, vagy az. egyház h tt volna kénytelen újabb kántori fizetésről gondoskodni. Két kérdés áll tehát előttünk. Mennyiben vesztett volna a tanító alapíizietéséből és mit az egyház ? Ezekre a kérdésekre csak úgy tudunk megfelelni, ha sóira megvizsgálujk az eddi-i népiskolai törvényeket, kezdve az 18 3. évivel. E törvény ugyanis utasítja a közigazgatási hatóságokat, hogy az összes tanítói és kántori javadalmakat értékeljék, s «ezekről javadalmi jegyzőkönyvet állítsanak ki, mely jegyzőkönyv képezze a tanítók összes illetményeiről az okmányt. De kimondja ez a törvény azt is, hogy az üsszjavadalom, el nem különített része, féle részben tanítói, másik tele pedig kántori fizetésnek vétessék. Ez utóbbi rendelkezés azonban sérelmes volt a kánt r- tanítókra nézve, mivel a tanítói fizetést- kioisnynek, a kántorit pedig, aránylag, túl maglasnak állapította meg, nem képezvén, ugyanis a kántori javadalom a nyugdíjigénybe való beszámítás tárgyát. A kántortanítókat ért sérelmet az idők folyamán azután az egyház igyekezett, egészen jólelküleg, oly formán enyhíteni, sót megszüntetni, hogy a tanítói javadalmakat növelte, viszont a kántoriakat csökkentette, nem hagyván sokszor meg mást kántori javadlaomnak, mint a lakást és a stólát. Ezt a műveletet .azonban teljes egészében, csak az 1907. évi népoktatási törvény megalkotása után lehetett k 'resztül vinni, mellyel egyidejűleg az akkuii kultuszminiszter ugyanis uj javadalmi jegyzőkönyvek felvételét rendelte el. Ekkor — annak idején igen helyesen — az egész vonalon minden néven nevezendő javadalmat nemcsak hegy tanítóinak vettek fel, de jóval magasabban is értékelték, mint ez az 1S93. évi javadalmi jegyz könyvben volt és amennyit tulajdonképen ért, nem tekintvén mást, mint azt, hogy a tanító nyugdíjigénye enudkedíjjékj, s (hegy az él dmes államnak ne legyen többé alkalma a kántoriakból a tanítói fizetés javára foglalni. Ezzel a művelettel azonban nem értünk el semmit, sőt mindkét léi csak veszített. Az állam ugyanis nagy poliíikus, inig egyrészről a kántoriakból beszámított 200 koronát a tanítói fizetésbe, s így a nyugdíjba} addig azonban nem helyezte hatályon
