Evangélikus Népiskola, 1913

1913 / 6. szám - Miről is van szó mostanában?

124

Isten kegyelméből, pár hó múlva 35 évet töltök el ezen a pályán, tehát nem sokat Ígérhetek már magamnak, de én hiszem, hogy el fog érkezni az idő arra, hogy amit most kérünk a jogok terén, az mind nevetségesen kevés lesz, és az egyház, amely most olyan rideg magasságból beszél velünk, maga többet fog annál felkínálni.

Nem tehetem, hogy már most is köszönetét ne mondjak Koritsánszky felügyelő úrnak ügyünk iránti meleg érdeklődéséért. Tudom azt, hogy sokan lesznek, akik mosolyogva mondják, hogy: „Egy fecske nem csinál tavaszt,“ és én még is azt mondom és hirdetem, hogy a jövő a mienk! Hajnalodik !

Súrd, 1913. március 2-án,

Sasa István

egyházkor, tan. e. elnök.

Miről is van szó mostanában?*)

Semmi egyébről mint a fizetésrendezési törvényjavaslatról.

Miről másról Írnék és beszélnék, ha nem azon ügyről, melynek zászlaja győzelméért már oly sokat küzdöttünk.

Végre kipattant a nagy titok, mire a társulati és magán iskolai tanítókon kívül 32.000 tanító oly szívszorongva várt. Olvastuk mindnyájan a fizetésrendezési javaslatot. Vérmes reményeink tönkre vannak téve. Volt reményünk hasonló a szerencsétlenül járt Titanicéhoz, mely a helyett hogy a világrekordot elérhette volna, egy útjában úszó jéghegy megsemmisítette, szétroncsolva fekszik a tenger fenekén. íme kedves Tanitótestvéreim nem olyan e a mi reményünk is. Kiábrándultunk a mély álomból, amelyben ringattuk magunkat s beteljesedett tanító egyesületünk egyik kimagasló lelkes tagjának szomorú szívvel mondott azon szava: „Olyan meglepetés fogja a tanítóságot érni, amire nem is számít.“ S ime előttünk a meglepetés. Ilyenre senki nem számított.

Sok szó esett már a napokban pro és contra ezen fizetésrendezési javaslatról. Csekélységem, ki innen-onnan már negyed

*) Már a múlt számunkban kellett volna közölnünk, de későn érkezett arra, hogy felvehettük volna. Időszerűségéből azonban — úgy hisszük — nem sokat veszített, tehát közöljük most. Szerk.