Evangélikus Népiskola, 1913

1913 / 2. szám - A kisegítő iskoláról

— 33 —

tegyek: Miképen lehetne azokat a növendékeket sikeresebben foglalkoztatni, akik a természet mostohasága folytán társaikkal haladni nem képesek.

Tisztában volt avval mindenki itt közülünk, hogy csupán a kérdés felvetése már némi munkatöbbletet jelent a tanítóság számára ; hiszen minden újítás a paeadgógia terén a tanító erejét és idejét fokozottabb mértékben veszi igénybe. Mennél többet forgatja a tanító a krétát és mennél elevenebb és intenzivebb a tanítása, annál inkább fárasztó az reá nézve. De ő szívesen fárad, szívesen dolgozik, csak lássa az eredményt, legyen csak, sokszor emberfeletti munkájának foganatja. Tudjuk azonban tapasztalásból, hogy vannak tanulók, akiket a legügyesebb tanító sem képes annyira vinni, hogy azok az osztály zömével haladni tudnának. Külső megjelenésükben nem igen mutatnak rendellenességet, azonban behatóbb vizsgálatnál kiderül, hogy nem normálisak, képzeteik zavarosak és elvont fogalmaik alig vannak, ítélőképességük gyenge és a legtöbb szót csak szajkamódra hadarják. Erkölcsi érzékük hiányos s így cselekedeteiket, önző hajlamaikat nem igen tudják irányítani. Az elmaradásnak tünetei csakhamar mutatkoznak s az ür, — amely a normális gyermek és egy ilyen fogyatékos között mutatkozik, mind nagyobb és nagyobb lesz. A gyermek kezd visszamaradni, ismétli az osztályokat, de nem mindig eredménnyel, mert az ok, amiért ismételni kénytelen, nem szűnt meg nála, sőt egy könnyen meg sem szüntethető.

Az osztályismétlés ilyen gyermekeknél nem hozza a várt eredményt, mert nem a hanyagság okozta az elmaradást. Hogy ez úgy van, azt mi pozsonyi tanítók egyszer hivatalosan megállapítottuk, amikor kimondtuk, hogy két évnél tovább ne üljön a gyermek egy osztályban, és hogy igen sűrűn ne buktassunk, mert tapasztalat szerint a buktatásnak sok értelme nincs.

Ilyen gyermekekre tényleg a visszatartás nem előnyös, ellenkezőleg káros: félénkek, bátortalanok lesznek s elméjük pedig mind érzéketlenebbé válik. Előfordul, hogy némelykor a szegények még oiy súlyos testi fogyatkozással is birnak, hogy egyenesen meggondolandó, vájjon járhat-e az ilyen a többiekkel minden veszély nélkül. Köztudomású, hogy a hebegés, a dadogás, a hystéria stb átragadnak egyes érzékenyebb gyermeki kedélyre, sőt dr. Laufenauer „Betrachtungen aus dem Leben der Nervenweit“ című művében adatokat sorol fel arra nézve, hogy ilyen betegségek egyes iskolákban járványszerűen léptek fel.