Evangélikus Népiskola, 1913
1913 / 2. szám - A kisegítő iskoláról
— 34 — Ezek a fogyatékos tehetségű gyermekek nem a nyilvános iskolába valók, ha mindjárt különösebb testi hibájuk nincs is. Ez most az általános paedagógiai vélemény s alig van ország, amelyekben a gyengetehetségü gyermekek részére külön iskolák, kisegítő iskolák nem volnának, sőt mennél nagyobb az általános műveltség valamely államban, annál több a kisegítő iskolák száma. Ezek az iskolák nem új intézmények s nem a mannheimi rendszer szüleményei. Sokkal régibb keletűek és Svájcban, Németországban stb. már szép múltra tekinthetnek vissza. Magyarországban az első kisegítő iskolát 1898-ban állították fel. 14 évi fennállása után csupán Budapesten 40 körül jár a számuk. A kisegítő iskola nem a hülyék ikolája, hanem csak olyan gyermekek részére való, akik szellemileg gyengébbek az átlagnál s a népiskolában sikerrel nem igen taníthatók. A kisegítő iskola célja, hogy a gyenge tehetségüeket különleges és egyéni foglalkozás útján a megfelelelő nevelésben és oktatásban részesítse s esetleg a népsikolának visszaadhassa, vagy saját hatáskörében az elemi ismeretekben lehetőleg kiképezze; hasznos tevékenységre szoktassa és a szakszerű iparágaknak előiskolá- jáúl szolgáló kézügyességi oktatás által oly általános ismeretek birtokába juttassa, melyeket idővel valamely iparnál is haszonnal és eredménnyel érvényesíthetnek; célja továbbá, hogy a hibás beszédű gyermekeket különleges kiejtési gyakorlatok által beszédbeli hibáiktól lehetőlag megszabadítsa. Így állapítja meg az iskola célját Éltes Mátyás, a budapesti kisegítő iskola igazgatója. Konstatálhatjuk, hogy a cél helyes, ideális és egyszersmind nagyon is reális. Nagy áldás volna egy ilyen iskola a mi egyházunkra is, hiszen mi is hurcolunk osztályról-osztályra egy ilyen terhet s nem tudunk vele mit kezdeni; maguk a szegány gyermekek haladni nem tudnak, a többieket meg a haladásban gátolják. Szerencsénkre kevesen vannak ma még, a mi bukoncaink nagyobb része nem ezekből rekrutálódik. De ez az egynéhány gyermek is megérdemli, hogy velők szakszerűen foglalkozzék valaki. Pénzbe, legalább sok pénzbe nem igen kerül a dolog. A kormány ezeket a tanfolyamokat segélyezi és ez a segély megtoldva esetleg egy kis segéllyel az egyház részéről, lehetne az illető tanító tiszteletdija. ügy gondolom a dolgot, hogy valamelyikünk részt vesz a nyár folyamán egy ilyen gyógypaedagó- giai kurzuson — minden egyes hallgató lakást és teljes ellátást
