Evangélikus Népiskola, 1913

1913 / 9. szám - H. H.: Látszat és valóság

205

Látszat és valóság.

i.

Midőn két évvel ez előtt vita folyt az Ev. Népiskolában az ev. tanítók orsz. egyesületének mikénti megalakítása felett és láttam, hogy a kérdés minden ok nélkül személyes térre vitetett, egyik hozzászólásom végén kijelentettem, hogy — ha csak valaki nem fog hozzászólásommal úgy foglalkozni, hogy az személyemet, vagy önérzetemet sérti és kényszerhelyzetbe hoz, — többé nem fogok e kérdéshez hozzászólni.

E kijelentésem az egész hozzászólásommal ugyan nem jelent azután meg e lapban, mivel az ügy Sass I. elnök barátomnak a bizottsági elnökségről való lemondása folytán hirtelen oly fordulatot vett, hogy ezen hozzászólásom az így előállott új viszonyoknak nem felelt volna meg. Ennek dacára is ragaszkodtam fenti kijelentésemhez. Feltett szándékom volt, hogy a tanítóságnak semmiféle kérdéséhez nem szólok többé az Evang. N.-ban.

Most is csak azért térek el ezen szándékomtól, mivel lapunk legközelebbi számaiban ketten is oly módon foglalkoznak említett hozzászólásaimmal, hogy kénytelen vagyok félreértett szavaim helyreigazítása céljából felszólalni.

Az egyik eset az, hogy Lőbel J. kartárs úr az Ev. N. f. é. ő. számában „Tegyünk is már valamit“ c. közleményében, midőn sok megszivlelésre valót mond a minél nagyobb arányokban való egyesülés nagy áldásáról és a benne rejlő nagy erőről, — azt állítja tapasztalásaként, hogy valahányszor a tanítók közt kísérlet történik, hogy nagyobb tömegekben egyesüljünk, »mindig vannak, akik a mozgalmat már csirájában akarják elfojtani.« És erre nézve példáúl engem hoz fel és az ev. tanítóknak orsz. egyesülése tárgyában 1911-ben az Ev. N. hasábjain S. elnök barátommal folytatott újságvitámat, ezt mondván: Ha H. kartárs annak idején nem agitál annyit ellene, talán létre jött volna egy életerős egyesület ezernyi taggal, de így, bár megszületett: halva született, mert eredményt soha sem fog elérni és csöppet sem számít többet, mint akármelyik inneni, vagy túli egyesület.«.

L. Kartárs úr ezen állításaival kétszeresen nagy tévedésben van. Először is, ha engem úgy igyekszik feltüntetni, mint aki a tanítók orsz. vagy bármiféle egyesülését már csirájában igye-